Kezd mértéktelenné válni az agresszió az utakon, jól mutatja ezt a buszsofőr és a taxis minap történt pofozkodása is.
Forrás: Thinkstock (képünk illusztráció)
Mindaddig, amíg emberek ülnek a volán mögött, mindig is lesznek furakodók, kiabálók és villogók az utakon. A zsúfoltság és a téli útviszonyok miatt, hatványozódik a probléma, hiszen több a baleset, többen veszik elő a „mozgó esernyőt”.
Sokaknak, és főképp azoknak, akik az egész napjukat az utakon töltik, hamarabb elfogy a türelmük, pedig épp a tolerancia és az előzékenység tud segíteni a közlekedők vitájának békés rendezésében.
Lassítani kint és bent
A téli útviszonyok miatt sokan nem mernek dinamikusan közlekedni, ami másokban frusztrációt kelt.
– Szeretjük megtervezni az utunkat, amihez társítunk megfelelő időt is. Ha ez nem jön össze, akkor türelmetlenek leszünk, hogy elkésünk, ez ugyanúgy igaz a tömegközlekedésre is – mondja Hazag Anikó.
A pszichológus szerint a frusztrációs toleranciát tanulni és tanítani kellene, vagyis kitolni a csalódás elviselésének határait. A közlekedésben könnyen csattan az ostor, más helyeken bonyolultabbak a harcok, amikbe kevésbé megyünk bele, így szinte várjuk, hogy beolvashassunk az előttünk hirtelen fékezőnek.
Tanítani kellene
Akkor már nagy baj van, ha a hivatásos sofőrök, akiknek valójában a jó példát kellene mutatni odáig fajulnak, hogy megállnak az út szélén, és lepofozzák egymást. Ugyanakkor a szakértő szerint szinte meglepő, hogy nem történik gyakrabban hasonló eset. Pedig még a mozgólépcsőn, vagy a pénztárnál sorban állva is képesek összeszólalkozni az emberek.
– A közlekedés olyan, mint egy nagy társasjáték, amiben az a cél, hogy mindenki nyerjen. Nem egy Ki nevet a végén? típusú játékról van ugyanakkor szó, és a nagymamát, ha elütöttük a zebrán, nem tudjuk feléleszteni egy hatos dobással. Életekkel játszunk, ha nem igazodunk egymáshoz, mert mindenki hibázni fog. Az nem mindegy, hogy ezt hogyan kezeljük, és a friss sofőröket mire szocializáljuk – mondta lapunknak Dobrocsi Endre.
Van megoldás?
De mégis mit tegyünk, ha elfogy a türelmünk, vagy hálásak vagyunk valamiért?
– Egy kézfeltartással, vagy egy megköszönéssel be tudjuk aranyozni mások napját. Tanítani kellene a vezetési kultúrát, hogy egyértelmű legyen az előzékenység és a többi közlekedő segítése. Mindig azt kapom vissza, amit az utakon másoknak adok – tette hozzá a közlekedésbiztonsági szakértő.
A pszichológus tanácsai:
Lassuljon le, ne siessen!
Legyen a biztonság az első!
Próbáljunk minél fegyelmezettebbek lenni
Tanúsítsunk önmérsékletet
Hallgassunk kellemes zenét, mert az nyugtatólag hat ránk
A közlekedési szakértő tanácsai:
Köszönjük meg az előzékenységet!
Toleráljuk, ha valaki megáll vagy lassabban halad!
Ne használjuk versenypályának az utakat!
Ne használjuk a dudát, ha nincs vészhelyzet!
Adjunk helyet magunk mellett, előtt!
Mit csinál, ha türelmetlenséget tapasztal vezetés közben?
Somfai Gábor:
– Nagyon egyszerű. Reggel be kell kapni egy marék nyugtatót, és akkor estig nincs gond. Én, ha elfelejtem, akkor vagy integetek, vagy mosolygok, attól függően, éppen mi jut eszembe. De ki nem szállok.
Molnár Róbert:
– Egyszer megállt előttem egy külföldi rendszámú kisbusz, mert eltévedtek és tőlem kértek segítséget. Miközben magyaráztam, megállt mögöttem egy Mercedes és a vezető belilult fejjel, magából kikelve ordított, hogy feltartom őt és ha nem állok arrébb, lelő. Én meg kinevettem. Ennél jobb fegyver nincs.
Lelovics Balázs:
– Kétszer fordult csak elő, hogy nagyon kikeltem magamból. Mindkétszer az történt, hogy szándékosan hosszú ideig nem engedtek vissza a külső sávba. Hosszú dudálással vezettem le a mérgemet. Egyébként a kocsiban néhány keresetlen szóval magamban ki tudom adni a feszültséget.
