Lassan világszerte beindul a farsangi „nagyüzem”, már javában készülnek a nagyvárosok a hagyományos zenés-táncos utcai mulatságokra. Aki csak teheti, csatlakozzon valamelyik híres ünnepséghez.
(február 16.–március 5.) A 18. században, Casanova idején nyerte el a karneválok városa címet. Ám a köztársaság bukásával a karneválról is megfeledkeztek a velenceiek, mígnem 1979-ben felújították a hagyományt. Az ünnepség központja a Szent Márk tér, ahol álarcos látogatók serege hömpölyög. Maszkokat egyébként azért kezdtek el egykor hordani, hogy senki se legyen felismerhető, így ugyanis minden társadalmi osztály szabadon, együtt mulathatott.
(március 1–9.) A világhírű parádén a látványos jelmezek mellett a táncé a főszerep, ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák a másfél kilométeres Sambadrome-on. Minden szambaiskola választ egy főtémát, és annak megfelelően dekorálja a kocsiját és a fellépői jelmezeit. De ez határozza meg a koreográfiát is. Iskolánként 3–5000 résztvevő vonul fel, a parádé napi 10–12 órán át tart. Vagyis ez egy igazi, szenvedélyes utcabál.
(február 28.–március 6.) Három főszereplő: a herceg, a paraszt és a szűz nyitja meg a karnevált a régi piacon. A herceg átveszi a polgármestertől a város kulcsát, és innentől megkezdődik az ünneplés. A csúcspontot a Rózsák Hétfője jelenti, a zenekarok, tánccsoportok, iskolák felvonulását több mint egymillióan figyelik. A helybeliek legszívesebben saját készítésű jelmezbe bújnak.
(március 5.) Az Egyesült Államok legnagyobb tradícióval rendelkező ünnepe a Mardi Gras (húshagyókedd). Ám mára sokak szemében nem más, mint a mértéktelen ivászat, a szabadosság és a polgárpukkasztás elegye.
(március 11–13.) Svájc legnagyobb farsangi népünnepélye. A hamvazószerdát követő hétfőn, pontban hajnali négykor az egész városban kialusznak a fények, és a hagyományos baseli reggeli zenebonával megkezdődik az év három legszebb napja. Fényt csak a saját zenéjüket előadó különböző farsangi csoportok papírlámpásai adnak. Évente több mint tízezer résztvevő vonul fel.
(február 27.–március 10.) A több száz éves múlttal rendelkező tenerifei karnevált a riói után a világ második legnagyobbjaként tartják számon. Fénypontja a királynő megválasztása, amelyet parádés felvonulás előz meg. A jelöltek ruháit akár 80 kiló toll, strassz és egyéb díszítőelem teszi egyedivé, a jelmez akár egy egész évig is készül. Az ünnepség másik hagyománya a szardíniaégetés. Ennek az óriási, papírból készült állatnak a lángba borítása jelenti a karnevál végét.
(február 16.–március 2.) 1873. február 23-án született meg a mai karnevál alapja, amely mára a Cote d’Azur egyik legfontosabb eseménye. Legizgalmasabb része a színpompás virágfelvonulás, amelyhez a legalább 7 méter hosszú, 2 méter széles és 6 méter magas építményeket több száz virággal fedik be. Az ünneplésnek húshagyókedden van vége, amikor a karnevál „királyát” a tengerpartra vontatják, és egy hatalmas tűzijáték kíséretében elégetik.
(március 4–5.) A riói karnevál kicsinyített mása. Színpompás ruhák, hatalmas tolldíszek, szexi táncosok, dübörgő calypso- és soca-zene. Az ünneppel mára egybeforrt az ország legnagyobb pénzdíjas zenei versenye.
(február 28.–március 5.) A busójárás hazánk első számú farsangi turistacsalogatója. A szőrével kifelé fordított bundát és faragott álarcot viselő, kereplőkkel, kolompokkal, fabuzogánnyal felszerelkezett busók elbúcsúztatják a telet és várják a tavaszt.