A szekszárdi Csuhaj Tündének szenvedélye a festés, a hímzés. Fantáziája azonban liba-, strucc- és hattyútojásokon szárnyal, apró domborműveket farag a finom anyagba, amiből most már csak évente kettőt, ha eltör.
Itthon alig ismerik a nevét, de külföldön 150 kiállítása volt már Csuhaj Tündének. A szekszárdi keramikus egy húsvéti gyerekfoglalkozás alkalmával ismerkedett meg a batikolás rejtelmeivel, érezte, hogy megtalálta azt a műfajt, amit képviselni szeretne, a tojáscsipkézés lenyűgöző művészetét. Apró domborműveket farag a tojásokba, hímez és fest. Tünde – mondja – mindent magától tanult, kísérletezett ki, segítségére szakkönyvek voltak. No, meg szobrász férje, akivel egymást inspirálva találják ki az újabbnál újabb ötleteket.
– Rengeteg tojást eltörtem, mire megtaláltam az alkotások saját, egyedi hangulatát. A munka szeretete magától alkotja a képeket, anélkül nem sikerülne ilyen szépen. Ecsetvonásról ecsetvonásra látom, merre kell haladnom tovább – meséli módszeréről a Borsnak Tünde. Precízségének köszönhetően most már évente csak egy-két tojást tör össze.
Tünde liba-, lúd-, strucc-, hattyú- és nandutojásokkal dolgozik. Ezeket, mint mondja, nem nehéz beszerezni, mert a kidobásra várt, meddő tojásokat kutatja fel. A húsvétra már felkészült, dekoratív tojásokkal érkezik a két legnagyobb európai seregszemlére, ahová évek óta meghívást kap: Németországba és Svájcba. Tünde viccesen csak kényszerpihenőnek nevezi, amikor elutazik, ugyanis nem tud alkotni.
– Egyre többet gondolkozom rajta, hogy felkeresek egy hazai múzeumot, ahol szívesen befogadnák a kiállításomat – mondja a tojásdíszítő.
