Döbbenetes a változás, amit a színésznő véghezvisz a színpadon. Nemcsak külsőleg látványos, de „belsőleg” is megrázó.
Forrás: Csányi Krisztina
Két szerepben áll színpadra a Centrál Színház új darabjában, a Nemek és igenekben Pokorny Lia. Először mint egy bántalmazott nő jelenik meg a bíróságon, csapzottan, másodszor mint ügyvéd, rövid, platinaszőke hajjal.
– Mindig kihívás a színésznek, ha nem rajta van a súly – mondja Lia. – Mégis mind a három jelenetben úgy kell bemennem, hogy nulláról dobbantok. Azt a feszültséget, ami a színpadon van, még tovább emelni a legnagyobb robbanásig. Elképesztő energiával, erővel kell bejönnöm. Az öltözőmben várakozom, míg a többiek a színpadon vannak. De ez nem passzív várakozás, azt érzem, ülök, és benne vagyok a darabban folyamatosan.
A színműben nemi erőszak miatt fordul bírósághoz. Lia régebben mesélt arról, hogy kiskamaszkorában volt ijesztő élménye.
– Csak halvány sejtés szintjén a közelébe kerültem, ezt próbáltam felidézni. Mindannyiunknak volt az életében olyan, hogy egy felnőtt másként nézett rá. Gyerekként nekem is volt ilyen élményem. Láttam a szemében, már nőként kezel, nem gyerekként. Egy gesztusból, szemvillanásból látod, hogy baj lehetne. Már tizenkét évesen tizennyolcnak néztek, és ez így volt huszonnégyig. Szerintem nincs nő, akivel ennyi nem történt. Különös érzés gyerekként, kamaszként és felnőttként is, ha valaki eggyel jobban be akar jönni, mint ahogy erre jelzést adnék. Először nem akarod megbántani a másikat azért, mert nem akarja felfogni a szofisztikált jelzéseket, egy tekintetet, mozdulatot, hogy hol a határ. Ha a másik nem veszi észre, akkor határozottabban kell jelezni, még akkor is, ha ezzel megbántod a másikat. De ha nem érdekli, nem akarja tudomásul venni, hogy elég, na az borzasztó. Felfoghatatlan, hogy ez milyen kárt okozhat egy nő lelkében.
