A fiatal lány akkor sem változtatna külsején, ha lehetősége lenne rá. Így szereti önmagát.
Az ausztrál Phoebe McIndoe egy úgynevezett cisztikus hygroma nevű betegségben szenved, mely egy veleszületett rendellenesség. A kór ismérve, hogy jellemzően a nyaki tájékon egy vagy több, váladékkal telt nyirokeredetű tumor folyamatos növekedésben áll.
A most 18 éves lányt születése után diagnosztizálták a betegséggel, miután fulladni kezdett a nyakán helyet foglaló duzzanattól, és emiatt légcsőmetszést kellett rajta végrehajtani. Élete során eddig 16 kezelésen esett át annak érdekében, hogy a jóindulatú tumor mérete csökkenjen, emellett folyamatos nyirokmasszázsra van szüksége, hogy könnyedén nyelhessen.
A lány tinédzserkorát nagyban megnehezítették a csúfolódások: társai gyakran daginak és gömbhalnak szólították. Mostanra abbamaradtak a sértő megjegyzések, ám sok esetben azt hiszik, hogy McIndoe arca a bölcsességfogai miatt puffadt fel ennyire. A gyógyszerészként dolgozó fiatal lány szerint kinézete miatt gyakran gondolják azt az emberek, hogy mentálisan sérült. Mindezek ellenére azonban McIndoe meggyőződése, hogy ha egy csapásra meggyógyulhatna, akkor sem választaná ezt a lehetőséget, hiszen úgy már nem lenne az, akivé mostanra vált.
– Sokat tudnék mesélni a csúfolódásról, a bántó szavakról, és arról, hogy az embert ismeretlenül megbélyegzik. Általános iskolában mindenfélének hívtak a dagitól kezdve a gömbhalon át, és ami a legszörnyűbb, hogy sokan azt hitték, ragályos a betegségem. Úgy nőttem fel, hogy fogalmam sem volt, miért közösítenek ki, és bánnak velem másképp. Nem különbözöm senkitől, ez csak az arcom egy része – nyilatkozta McIndoe, majd elárulta, hogy az emberek sokszor tényleg hülyének nézik – A munkám nagyon komoly: sokat kell gondolkodnom például a kémián és a matematikán, de a vevők azt gondolják, hogy egyáltalán nem értek hozzá.
A lány azt is elmondta, hogy vannak, akik rá mernek kérdezni a dologra, ám sokan a bölcsességfoga felől érdeklődnek. McIndoe először megdöbbent a kérdéstől, ám mostanra már csak a vicc kedvéért is helyeslően válaszol: „igen, épp most húzattam ki”.
– Ha valaki odajönne hozzám és azt mondaná, hogy „Még sosem láttam hozzád foghatót! Akarsz róla mesélni?”, nagyon szívesen válaszolnék. Egyesek arról érdeklődnek, hogy ha lenne valami varázsszer, amitől elmúlna a tumor, élnék-e vele, de a válasz egyértelműen nem. A legérzékenyebb válasz igenlő lenne, de egy részem azt mondja, hogy ez vagyok én, a tumor nélkül olyan lenne, mintha egy részem hiányozna. Azt pedig egyáltalán nem akarom – részletezte a lány.
McIndoe elárulta, hogy száz százalékban elégedett önmagával, az élete csodálatos. Boldog és szerencsés, hogy ezen az úton járhat, ami már örökké az élete része lesz, és sosem fog szégyenkezni miatta.
– Amikor tükörbe nézek, egyáltalán nem látom a tumort. Vele születtem, nem ismerem nélküle az életet. Így vagyok önmagam – zárta szavait a büszke lány.
