A hatalmas termetű Sedley Alley elmebajra hivatkozva akarta megúszni a méreginjekciót, de nem hittek neki. Olyan brutálisan végzett a fiatal tengerészgyalogosnővel, hogy az azonosítás is nehézkes volt.
„A halál oka többszörös sérülés, részben a fejre tompa tárggyal mért ütés, részben fojtogatás és egy 51 cm hosszú, 4 cm átmérőjű hegyes nyárs, amely a hashártyán és a hasüregen áthatolva a jobb oldali mellüregbe fúródott, miközben szétzúzta az útjába eső hasűri és mellkasi szerveket, s belső vérzést okozott” – állt Suzanne Collins boncolási jegyzőkönyvében.
A mindössze 19 évesen meggyilkolt, tengerészgyalogosnak készülő Suzanne meztelen holttestét 1985. július 12-én találták meg Tennessee államban, egy millingtoni parkban. Arccal lefelé, egy fa alatt hevert a fűben. Lába közé nyársat döftek, arcát pedig annyira eltorzították az ütések, hogy azonosítani is nehezen lehetett.
Gyilkosa Sedley Alley, 29 éves, 190 centi magas, 110 kilós segédmunkás volt. A családos férfi először balesetnek próbálta meg beállítani a történteket. Erről azonban szó sem lehetett, Alley tette egyértelműen kéjgyilkosság volt. Autójából látta meg az igen vonzó lányt, aki egy trikóban és sortban kocogott. Amit ezután tett Suzanne-nal, azt semmi sem fejezi ki jobban, mint a cikk elején idézett boncolási jegyzőkönyv. A lány azért jelentkezett a tengerészgyalogsághoz, mert – bár nevelőszüleivel jó volt a kapcsolata – szeretett volna elkerülni otthonról és a saját lábára állni.
Volt egy barátnője, akivel nagyon hasonlítottak egymásra, a támaszponton ők voltak a „bombázók”. A nők irigykedtek rájuk, mert a férfiak imádták őket, a feletteseikkel is jól kijöttek. Suzanne mindennap futott a támaszpont környékén. Ha nem teszi, valószínűleg sosem kell szembenéznie Sedley Alley-vel. A gyilkos és ügyvédei elmebajra hivatkoztak, mert így elkerülhető lett volna a méreginjekció. Eszerint Alley személyisége három részre, önmagára, egy nőre és a halálra – aki az autó mellett lovagolt – hasadt szét a gyilkosság napján. Nem hittek neki. Végül csak 2006-ban végezték ki.
A gyilkosság és a végső büntetés között több idő telt el, mint amennyit Suzanne Collins élt. A lány vallásos nevelőszülei, Jack és Trudy Collins úgy próbálták meg feldolgozni a tragédiát, hogy csatlakoztak egy szervezethez, amely a gyilkosságok áldozatainak hozzátartozóit segíti. Büntetőjogi szempontból ugyan az a sértett, akivel szemben elkövetik a bűncselekményt, de egy gyilkosság a családtagok életét is örökre megváltoztatja. A traumát pedig nem lehet semmissé tenni, hanem meg kell tanulni együtt élni vele.
