Fogadjunk, hogy nem szeret interjút adni!
Ennyire látszik?
Igen, kár lenne tagadni. Mit csinálna most a legszívesebben, ha nem kellene a kérdésekre válaszolna?
Rajzolnék – neveti el magát. – A tervezés a legkedvesebb időtöltésem, illetve az impulzusok gyűjtése. Az utazásaim során is azzal vagyok elfoglalva, hogy más tervezők kreációit tanulmányozom, ötleteket gyűjtök, anyagokon, trendeken, megvalósításon gondolkodom.
A világ majd' minden nagyvárosában árulják a ruháit. Hol van az otthona?
Budapesten élek. Hetente két-három alkalommal utazom, a legtöbbször Párizsba. De évente kétszer a tengerentúlra is mennem kell. Nagyon szeretem ezt az életformát, már kicsi gyermekkoromban is arról álmodtam, hogy sikeres divattervező leszek.
Az édesapja elismert szülész-nőgyógyász. Eszébe sem jutott az egészségügyi pályát választani?
Nem, az fel sem merült bennem. Az édesanyám is ruhákkal foglalkozik, gyermekeknek tervez, ez varázsolt el kiskoromban. A szüleim egyébként nem erőltettek semmit, tehettem, amihez kedvem volt. Egyetlen dologra hívták fel a figyelmem: üzleti irányba is induljak el, mert nagyon fontos, hogy ha az ember előállít egy terméket, akkor azt értékesíteni is tudja.
Ha már értékesítés. Februárban mutatta be az új kollekcióját. Milyenek voltak a visszajelzések?
Ez az év nagyon sikeresen indult, most terveztem meg életem első férfi kollekcióját, párhuzamosan a nőivel. A neve Mistery Child, amivel egyfajta ártatlanságot, romlatlanságot, játékosságot, nyitottságot szeretnék képviselni. Fontos volt a praktikusság is, ahogy minden tervezésemnél figyelek erre. A kollekcióim ne csak szépek, de a mindennapokban is hordhatók legyenek. Februárban a New York-i divathéten volt a bemutató, és szerencsére nagy sikert aratott. A várakozásainkat is felülmúlta.
Befolyásolhatja a teljesítményét a sok elvárás? Előfordulhat, hogy minél sikeresebb, annál nehezebb megfelelni az igényeknek?
Egyre jobban kezelem a nyomást. Pozitív hatással van rám. Olyan tervező vagyok, aki azt figyeli, mire tud rezonálni. Külső nyomásra vagy trend hatására nem fogok tervezni ruhát, csak olyat dobok piacra, amellyel azonosulni tudok.
Száz ember dolgozik a vállalkozásában. Milyen főnöknek tartja magát?
Régen makacs ember voltam, de az évek során sokat finomodtam. Minél nagyobb egy cég, annál nehezebb úgy vezetni, hogy az ember kizárólag a saját ötleteit tartja jónak. Én is kénytelen voltam kiengedni a kezemből sok dolgot, és ez mind a javamra és persze a cégünk javára vált. Igyekszem jó főnök lenni, a kollégáimat egyenrangúnak tekintem.
Van olyan külföldi tervező, aki inspirálja?
Phoebe Philo angol származású tervező a kedvencem. Ő a „kevesebb több” elvét követte a munkássága során, és ez a vonal áll hozzá is közel.
Egy ruhaboltban képes civil vásárlóként nézelődni?
Sajnos nem. Képtelen vagyok uralkodni a gondolataimon, azonnal át- vagy újratervezem azokat a ruhákat, amelyeket meglátok. Egyébként, sokat nem vásárolok, jellemzően a saját márkámban járok, legfeljebb kiegészítőket veszek hozzá.
Hol látja magát negyven év múlva?
Negyven? (felnevet) Remélem élek még akkor. Valószínűleg már nem fogok dolgozni, hanem egy szép tengerparti helyen üldögélek, és olvasok. Tudni kell elengedni a dolgokat, ha fáradt leszek, és egyre kevésbé kompromisszumkész, akkor nem csinálom tovább, átadom a stafétabotot a fiatalabb generációnak.
Unokák lesznek azon a tengerparton?
Igen, szeretném. A családtervezés a következő pár évben lesz aktuális.
