Egy ciprusi szálloda ruhásszekrényében lapultak évtizedeken át Rákosi Mátyás magánlevelei. Meghökkentő titkok derültek ki az iratokból: a véreskezű kommunista diktátor jól tudott angolul, és odáig volt az amerikai moziért.
Hol gyomorbántalmaira, szívbetegségére, hol öregségére hivatkozva próbálta „hazaügyeskedni” magát száműzetéséből a véreskezű kommunista diktátor. Rákosi Mátyást az 1956-os forradalom után a szovjetek előbb Moszkvába, Krasznodarba, majd egyre barátságtalanabb területekre száműzték, a kirgizisztáni Tokmakba, majd Gorkijba. Halála előtt, 1970-ben pedig már Kádár Jánosnak is könyörgött a hazatérése érdekében – ez mind kiderül abból a hihetetlen mennyiségű hivatalos és magánlevélből, amit a Fővárosi Levéltár most nyilvánosságra hozott, összesen 264 iratot. Rengeteget ő maga írt, rokonoknak, ismerősöknek, de vannak itt levelek Gerő Ernőtől, Piros Lászlótól is.
Mint egy kémfilmben
A rengeteg irat hosszú évtizedekig egy ciprusi hotel ruhásszekrényében lapult. Máig rejtély, hogy ezek hogy kerültek oda, majd hogyan jutott hozzájuk egy rejtélyes angol férfi, akitől aztán a magyar történész, Ungváry Krisztián egy budai kocsmában átvette egy kopott műbőr táskában, ahogy az egy kémfilmben történne (lásd keretesünket). A levelek legmeghökkentőbb tanulsága, hogy Rákosi tudott angolul, legalábbis tökéletes angolsággal címzett levelet nevelt lánya gyerekének, azaz mostohaunokájának. Bár hivatalosan gyűlölte a nyugati kultúrát, 1962-ben arra biztatta a lányt, foglalkozzon az Egyesült Államokkal, sőt nézzen amerikai filmeket, mert abból még jobban tud tanulni. Pedig maga Rákosi csak két félévet tanult a magyar felsőoktatásban, ugyanakkor ösztöndíjjal járt Nyugat-Európában, élt Hamburgban és Londonban is.
Alá sem írta őket
A Magyar Kommunista Pártot vezető Rákosi (1882–1971), mint ismert, a második világháború után szovjet segítséggel kezdte el bekebelezni az országot: totális diktatúrát épített ki, valóságos kultuszt hozott létre a személye körül, közben emberek millióinak tette pokollá az életét. A szovjet vezető, Sztálin 1953-as halála után rendült meg a pozíciója, 1956 júliusában lemondatták, majd a Szovjetunióba száműzték, vagyis hivatalosan élete végéig tartó gyógykezelésre kötelezték. Rákosi tíz körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy hazatérjen. Hol a felesége írt Brezsnyevnek, hogy súlyos szívbetegsége miatt itthon kell férjét ápolni, hol önmagát sajnáltatva maga hivatkozott gyomorbántalmakra, öregségére, tizenöt éven át hiába. A leveleit gyakran nem írta alá, nem tudni, miért, a tartózkodási engedélyén és a diplomata-útlevelén üresen hagyta a kipontozott részt. Orosz nyelvű levelei gyakran firkának tűnnek, tele vannak áthúzással, mert hadilábon állt a nyelvvel.
Kádárnak könyörgött
Párttársai gyakran írtak a magát sajnáltató egykori vezérnek. Arról küldtek vicceket neki, hogy a nép továbbra is szereti, holott gyűlölték őt. Rákosi tagadta, hogy bármikor is Kádár János ellen munkálkodna – akit Rákosival szemben Hruscsov választott új magyar vezetőnek –, és ha visszatérne, az MSZMP-re se mondana egy rossz szót sem. Rákosi azt akarta elérni ügyes érveléssel, hogy ha itthon vádolják meg valamivel, akkor itt is vonják felelősségre érte. Egyszerre írt az MSZMP és az SZKP központi bizottságának: Magyarországra azért írt, mert ő már csak egy 75 éves, súlyos beteg, Szovjetunióba pedig azért, mert szerinte mindkét országban „az a nézet terjedt el”, hogy a másik ország vezetőinek kérése miatt van száműzetésben. Halála előtt egy évvel Kádár Jánossal levelezett. Azt írta neki, hazafinak vallja magát, és szeretne magyar földön meghalni. Erre lehetőséget is kapott, de feltételekkel: Rákosinak bele kellett volna egyeznie, hogy sosem politizál többet Magyarországon, és élete végéig házi őrizetben marad. Mondani sem kell: a megvetett diktátor ezt elutasította, 1971. február 5-én pedig elhunyt Gorkijban, azaz Nyizsnyij Novgorodban.
