Harmincöt éves a Ghymes zenekar, amit március 24-én, vasárnap a Kongresszusi Központban különleges koncerttel ünnepelnek a zenészek. Ez alkalomból beszélgettünk a Kossuth-díjas Szarka testvérekkel.
Mitől lesz különleges ez a koncert?
Szarka Gyula: Harmincöt év hosszú is, meg rövid is, de szép életpálya. Huszonöt lemez, több mint háromezer koncert, mindig telt ház előtt, és minden fontos díjat megkaptunk. Ezúttal készítettünk egy válogatást, ami nem volt könnyű. Lesznek vendégek, a Hunyady János Általános Iskola hatvantagú gyerekkórusa, és a barátunk, a színművész Szarvas József.
Szarka Tamás: A harmincöt év fontos, de nem perdöntő! (nevet) Nem szeretek hátra nézni, előre kell, egy zenekart az éltet. A közönségnek viszont bizonyos nóták „beültek”, azt kívánják, ezért vissza is fogunk nézni ebbe a „történelmi” időszakba, és saját szájízünk szerint eljátszszuk a klasszikus nótáinkat.
Fábry Sándor ott lesz? Úgy tudom, jó barátok.
T.: Személyes jó barátom, ő is ezt mondja. A napokban találkozunk, meghívom, remélem, ott lesz.
Most hol élnek?
Gy.: A Felvidéken élek a családommal, Nádszeg nevű faluban, Győrtől ötven kilométerre.
T.: A Felvidéken, Galántán, már vagy harminc éve. Befogadtak.
Nős? Vannak gyerekei?
Gy.: Huszonkilenc éve vagyok nős, van két gyönyörű gyermekünk, Zsófia és Mátyás. Már felnőttek. A fiam a bécsi zeneakadémiára jár nagybőgő szakra. A lányom gasztro-újságíró.
T.: Harminc éve vagyok nős.
Mit jelent önöknek Magyarország?
Gy.: Az egyik hazánkat. Nekünk konkrét hazánk nincs, abból kimaradtunk, szülőföldünk van. De Magyarországon otthon érezzük magunkat. Itt a közönségünk. Úgy gondolom, az egész haza nekünk a Kárpát-medencét, a magyar nyelvterületet jelenti, amit oda-vissza bejártunk.
T.: Magyarország egy csoda. Mindig azt hittem, ott élünk, mert nálunk mindenki magyarul beszélt. Amikor öt-hat évesen elkerültem egy nagyvárosi zeneiskolába, akkor lettek problémák, mert a szlovákból nem értettem semmit. Mi Felvidékről mindig csodálatos szerelemmel gondoltunk Magyarországra. Aztán amikor engedtek, elkezdtünk átjárni. Volt olyan, amikor még Csehszlovákia volt, hogy évente csak kétszer lehetett eljönni. Annál jobban vágytuk Magyarországot, pedig nálunk is színmagyar falvak vannak még mindig. Nem én találtam ki, de igaz: Magyarország önmagával határos.
