Nyiri Mihály leütötte, majd meggyújtotta a kisfiút, aki még összeégve is megpróbálta megfékezni a lángokat. Rablásnak indult, a rendszerváltás előtti évtized legmegmegrázóbb gyilkossága lett belőle.
– Soha nem foglalkoztattak a bűncselekmények, de a Cegléden felgyújtott kisgyermek arca belém égett. Tisztán emlékszem az esetre, és arra az újságcikkre, amiben részletesen leírták, milyen kínok között halt meg. Újra és újra elővettem azt az újságot és néztem Attila fényképét. Nem tudtam szabadulni tőle – emlékezett vissza a Bors egyik olvasója, mennyire megrázta az 1981 decemberében történt ceglédi gyermekgyilkosság. …még reggel Nyiri Miska bejött a lakásba. Megvert, a földre zuhantam, fojtogatott, aztán leöntött olajjal és meggyújtott…”
– idézte egy évvel később a Népszava a kilencéves B. Attila utolsó szavait. A kisfiút a büntetett előéletű, 26 éves Nyiri Mihály ölte meg B.-ék lakásában.
A férfinak december 23-án kellett volna megkezdenie újabb börtönbüntetését, de az ünnepeket még szabadlábon akarta tölteni, ezért kivett egy szobát a helyi Kossuth Szállóban. Pénze elfogyott, ezért úgy döntött, betör régi ismerőse lakásába. Tudta, hogy az asszony eladta a házát és fiával a lányához költözött. December 28-án reggel a piacon látta, hogy a nő és anyja munkába megy, vagyis üres a ház. Attila azonban otthon volt. Amikor Nyiri szembetalálta magát a pizsamában lévő kisfiúval, leütötte, majd elkezdett pénz után kutatni. Mindössze 45 forintot talált, majd ismét elnémította a közben magához tért kisfiút. Nyiri ezután meggyújtotta a felborított olajkályhából kiömlő gázolajat, s magára hagyva a magatehetetlen gyereket, kereket oldott.
Pontosan nem tudni, hogy a kisfiú meddig feküdt a szoba közepén, de hamarosan magához térhetett. A tűz még nem terjedt el a házban. Az összeégett fiú kiment a konyhába, letépte magáról pizsamafelsőjét és két szódásüveggel elkezdte oltani a tüzet. A nővére kisfiának bilijében is vizet hozott. Megtalálta saját iskolai füzetét és óriási betűkkel beleírta, hogy „Nyiri Miska”, és alá még egyszer, hogy „Miska”.
Az összeégett, újra eszméletét vesztett kisfiú estig feküdt a lakásban, mert a szülei dolgoztak. Amikor bevitték a kórházba, az orvosok is megsiratták. Pedig ekkor még életben volt, pár pillanatra magához tért, majd utolsó erejével itt is megnevezte támadóját. A szakértők szerint akkor sem lehetett volna megmenteni, ha hamarabb rátalálnak.
A gyermekgyógyász az eset utáni hetekben azt nyilatkozta, nem érti, a gyerek miért nem ment ki az utcára segítséget kérni, ha arra még volt ereje, hogy megfékezze a lángokat. A feldőlt olajkályha esetét egy lebontás előtt álló újpesti házban rekonstruálták a szakértők. A bizonyítási kísérlet alapján pedig megdőlt Nyiri addig sem túlságosan életszerű története, mely szerint a kályha véletlenül dőlt fel, és amikor ő cigire gyújtott, lángra lobbant.
Az igazság ezzel szemben az volt, hogy szándékosan gyújtotta fel a kisfiút, mert nem akart szemtanút, majd elhagyta a tetthelyet. Ez lett a vége egy „hétköznapi” rablásnak. Nyiri Mihályt nyereségvágyból, aljas indokból és különösen kegyetlen módon elkövetett emberölésért ítélte halálra a bíróság, 1983. július 13-án kivégezték.
„Láttam én nevezetes felnőtteket kisebb veszélyben esztelenül kapkodni, tehetetlenül nyöszörögni. B. Attila viszont, ha nem is gondolkodhatott sorsáról a rettenetes vész láttán, ösztönösen, valami csodálatraméltó lelki erővel leírta azt a nevet. Azt a két szót, ami kellett.
Azt a két szót, amely az igazsághoz vezethette az igazságszolgáltatást” – írta az esetről a tragédia után Fekete Sándor író az Új Tükörben.
Ha érdeklik további, ehhez hasonló bűncselekmények, kattintson a szerző Facebook-oldalára!
