Forrás: MTI
Egy kupabúcsú mindig megrázkódtatás, még akkor is, ha már pusztán csak elméleti esély mutatkozott a továbbjutásra. Márpedig a hazai vereség után Fehérváron a négy közé jutásért nem várat tűzoltózenekar és angyalok kara a Fradit. Aztán enyhén botrányosra, sérülésdúsra sikerült a visszavágó, és alig valakit lepett meg, hogy duplázásra készülő ferencvárosiak szinte kiájultak a Magyar Kupából. Maradt hát a bajnokság, szombaton történetesen a Paks, és különösebb matekolás nélkül, egyöntetű volt a vélemény: ezt a meccset is le kell játszani. Ami jószerivel annyit tesz: kötelező a győzelem. A paksiak a kiesés körüli civakodást figyelik a Ferencváros pedig már számolgatni sem igen akar, szinte már valamennyi játékos a nyakában érzi a bajnoki aranyat. Így aztán ez a szombati, estébe hajló délután nem sok izgalmat ígért a Groupama Arénában.
Az utóbbi négy meccsen vereséget szenvedő paksiak edzője, Csertői Aurél a meccs előtt azt fejtegette, sérülések terén iksz a mérkőzés, viszont tudja, a pontszerzésükhöz nagy-nagy bravúr kellene, bár legutóbb itt 1-1-re végzett a két csapat. Erre jószerivel még meg sem emelhette a kalapját a házigazda előtt, mert már az első percben, Dvali Lenzséren megpattanó lövésével vezetett a Fradi. Szólt az ének, itt-ott bajnokcsapatot kiáltottak, s a gólt követően nemsokkal, egy Fradi-kapufa gondoskodott a hangulat töretlenségéről. Így a publikum is könnyebben vette tudomásul, hogy három kedvence is - Lanzafame, Varga és Böde - csak elméletben futballozik, a kispadról figyeli, mire jutnak a társak. És a társak igyekeztek, de a Paks sem hagyta magát. Hamar egyenlíthetett volna, de csak kapufáig jutott. Ment. ment mindkét csapat, s a helyzetek alapján nehéz lett volna megmondani, melyikük masírozik a dobogón és melyik menekül a kiesés elől. Majd úgy vonultak szünetre a csapatok, hogy nyugalomról egyiknél sem lehetett szó, legfeljebb pihenőről.
Így persze könnyű, ha egy csapat mindkét félidőben hamar gólt szerez. Fordulás után, ötpercnyi játék végén Nguen megduplázta a Fradi-gólok számát, majd nem sokkal később a paksi Simon második sárga lapját is megkapta, már nem sok izgalom maradt a továbbiakra. Mint egy nyugdíjasoknak rendezett teadélutánon, csak csordogáltak a percek, a Fradi támadgatott, a vendégek védekeztek, de már korán be lehetett írni a három pontot a Ferencváros neve mellé.
Húsz perccel a vége előtt már fütyült a Fradi-tábor, unván a halvány játszadozást, a fradisták befütyülték a cserepadról Vargát és Bödét. Ettől persze egyelőre nem sok minden változott, legfeljebb Böde őszinte játékának lehetett örülni. No meg annak, hogy neki ezúttal tíz perc kellett a gólszerzéshez. A hazaiak persze sűrű énekszóval ünnepelték az eredményt - joggal -, az eredményt, no meg azt, hogy egy letudott meccsel közelebb jutott csapatuk az áhított aranyhoz.
Ferencváros-Paks 3-0 (1-0)
