Pusztító esőt ígértek aznap délutánra, amikor a színészlegenda hagyatékát unokái átadták a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A felhőszakadás elmaradt, sőt még a nap is kisütött Téni bácsi emlékére.
Páger Antal unokái, Gyarmathy Krisztina, Beatrix és Antal a Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézményének, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményének ajándékozták nagypapájuk, a legendás színész kultúrtörténeti kincseit.
– Felemelő érzés, hogy ilyen nagyszabású ünnepség keretében kerül a múzeumba a nagypapánk hagyatéka – mondta meghatottan Gyarmathy Antal, a művész fiúunokája. – Részünkről ez nemcsak kedves gesztus, hiszen akkora anyagról beszélünk, amit mi nem tudtuk volna átnézni, feldolgozni, értelmezni. Háromezer fényképről, több tucat levélről, filmekről, szövegkönyvekről, grafikákról beszélünk. Ez a nagypapám és a nagymamám, Szilágyi Bea közös hagyatéka.
Ők elválaszthatatlanok voltak egymástól, a hagyatékot is együtt kell kezelni. Személyes tárgyakat természetesen emlékként megtartottunk. Nekem a festményei a legkedvesebbek. Nagyon szépek, és annyi szeretet, öröm árad belőlük, hogyha szomorú vagyok, és rájuk nézek, jókedvem lesz.
Páger Antalnak két leánygyermeke volt. Krisztina, Beatrix és Antal az idősebbiknek, Juditnak a gyermekei. Édesanyjuk öt évvel ezelőtt meghalt, így csak ők hárman maradtak.
Téni bácsi, ha megbocsátasz
– Téni bácsi, ha megbocsátasz nekünk onnan fentről, ezt elmesélem – kezdte Halász Judit. – Egyszer jóval előadás előtt bent ült a büfében, nagyon elgondolkodott, nem beszélt senkivel, csak nézett maga elé. Kérdeztük: Téni bácsi, baj van? Azt válaszolta: „Á fiam, semmi baj, csak tudod, ma reggel megint megnéztem Az orvos halálát – ez egy film, amiben ő a főszereplő –, és nem tudok szabadulni a hatásom alól.” Ezt mi megértettük.
Hegyi Barbara Az elveszett Paradicsom című filmben, főiskolásként játszott vele. A színésznőt akkor csak az izgatta, hogy a hangja miatt el akarták tanácsolni a pályáról.
– Amikor megtudta, hogy mi a fő görcsöm, hogy miért vagyok a feladat nagyságán túl is betojva, azt mondta: „Ugyan, édes fiam, én is rekedt vagyok, és látod, mégis itt vagyok!” Hegedűs D. Géza első közös tévéfilmjükben Páger unokáját játszotta, és meghatotta, ahogy Téni bácsit szerette a felesége.
– Emlékszem, Dunabogdányban is forgattunk, Bea néni végig mellette volt, ápolta, óvta. Amikor nem volt „akcióban”, Bea néni jött egy termosszal, pléddel, betakarta Téni bácsi hátát, aki koncentrált, hogy a következő jelenetre a lehető legmagasabb szinten készen álljon.
– Nagypapámnak két családja volt, a vér szerinti és a színházi kollégák. Sosem láttam idegesnek, pedig hárman voltunk gyerekek, és az nem kis ricsajjal jár. Nem lehetett könnyű neki. A ruhánkat, cipőnket mindig szanaszét dobáltuk, ezért néha megrovásban részesített. Nagyon játékos volt velünk, augusztus huszadikán például eljátszotta, hogy a tűzijátékot csak nekünk, az unokáinak rendezik. Mikor mondtuk, hogy nagypapa, ez messze van, mondta, hogy rendben van, felhívja a tűzijátékbizottságot, hogy jövőre közelebb legyen. Esténként mindig úgy fejeződött be a nap, hogy a három unoka átment hozzá a nappaliba, és megölelt minket. Mindig megkérdezte, tudjuk-e, miért kapjuk? Tudjuk, mert szeretsz. Ebből lehet látni, mennyire fontosak voltunk neki, mennyire szeretett minket. Nyomot hagyott az életünkben, és még mindig velünk van.
