<p>Nem akarok felnőni - magyarázza a húszéves lány, aki a mai napig úgy viselkedik, mint egy óvodás. Állítja: húsz-harminc év múlva is ugyanígy fog élni. Barátját pedig apunak szólítja. Bizarr? Mindenképp.</p>
Igencsak bizarr kapcsolatban él egy szerelmespár: a nő ugyanis vékonyka hangon apunak szólítja párját, aki mesét olvas neki, elmossa a cumijait és időben lefekteti aludni - mintha tényleg egy ötéves kislánnyal élne együtt. Max azonban koránt sem ötéves - más 20 felett van, barátja, Johnny pedig 31. Kentuckyban élnek, egy kis lakásban, tele plüssállatokkal, gyerekrajzokkal, játszósarokkal és babajátékokkal - amik persze mind-mind a húszéves nőhöz tartoznak.
A páros úgynevezett DDLG-kapcsolatban él, amit magyarra úgy fordíthatnánk, hogy “domináns apu, kicsi lány” - és ez tökéletesen jellemzi is a mindennapi életüket. Max ugyanis amikor csak teheti, hátrahagyja felnőtt énjét és kislányként viselkedik: gyerekhangon beszél, cumizik, a földre heveredve színez vagy épp mesekönyvet lapozgat - illetve odakuporodik “apukája” mellé, aki mesét olvas neki. Máskor játszótérre mennek, ahol a húszéves Max - mint minden kislány - nagy örömmel ugrik bele minden pocsolyába, ami az útjukba kerül.
“Max vagyok, és húszéves - de nem igazán, mert valójában öt” - magyarázza Max kislányhangon a Barcroft TV dokumentumfilmében. Később - már felnőtt hangon - részletesen beszél a nem mindennapi kapcsolatról: “Nagyon sokan vannak a DDLG-közösségben, akik ezt szexuális értelemben is csinálják, de én nem tartozom közéjük. Számomra ez egy teljesen szexmentes kapcsolat. Sokszor kicsi vagyok, főleg, ha itthon vagyunk. Kicsi vagyok, ha az akarok lenni, és ha helyes, ha az legyek, de ha nyilvános helyen vagyunk, nem kezdek el véletlenszerűen apu-aput kiáltozni.”
Szabályok és bünti
Max egyébként amikor óvodás, akkor minden elemében az. Párjának, “apukájának” köteles engedelmeskedni, nem beszélhet vissza neki, nem mondhat nemet - és persze nem maradhat fenn túl későig. Ha pedig megszegi a szabályokat - amik gyerekes betűkkel írva ki is vannak függesztve a játszósarka falára -, akkor a sarokba kell ülnie, és büntiből a falat kell néznie.
“Az apukám vigyáz rám, de én is vigyázok rá. Úgy érzem, ez a gondoskodó aspektus teszi erőssé a kapcsolatunkat” - hangsúlyozza Max, aki szerint később sem fog kinőni a gyerekségből, így húsz-harminc év múlva is ugyanúgy ötéves kislány lesz, ha ki akar kapcsolódni, mint most.
