Ellopták, később külföldről kellett visszaszerezni a Szent Jobbot. Rengeteg legenda övezi Szent István király kalandos életű testrészét, rejtély, hogyan vált le a testről, és főleg: hová lett róla a királyi gyűrű?
Forrás: Wikipédia
A Szent Jobbról tudjuk, hogy magyar nemzeti és katolikus ereklye, feltehetően Szent István király (i. sz. 975-1038) természetes úton mumifikálódott jobb keze. Május 30. ma is az ellopott, majd megtalált Szent Jobb napja, pontosan 936 éve találták meg, 46 évvel azután, hogy a királyt eltemették. De mi vezetett ide?
Mágikus ereje volt
István király halálát trónviszályos, zűrzavaros idők követték. A fehérvári káptalan attól tartott, hogy a székesfehérvári bazilikában nyugvó holttestet felkelők megszentségtelenítik. A bebalzsamozott, mumifikálódott testet kiemelte a bazilika közepén álló márványszarkofágból, és levitte a bazilika alatti sírkamrába. A legenda szerint ekkor választották le a jobb kezet, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki. Onnan, hogy biztonságos helyen legyen, a bazilika kincstárába vitték, de Merkur, egy pap kilopta onnan. Negyvenhat évvel később, István király szentté avatásakor találták meg a testrészt egy bihari birtokon (ez a nap a Szent Jobb megtalálásának napja).
Egy másik történet szerint szó sem volt lopásról, a szentté avatás miatt emelték ki a testet a sírból. De ehhez a történethez is kötődik egy csoda: amikor a kősírt felbontották, nem tudták kiszedni a maradványokat, a balzsamillatú vizet hiába próbálták kimerni, nem fogyott. Így a király hamvait tiszta gyolcsba szedték össze, és ezüstládába tették.
Mária Terézia hozatta vissza
A Szent Jobb nem csak a ma ismert jobb kézfejet jelenti. Az Aranybulla 1222-ben a Szent Jobb tiszteletét törvénybe iktatta, itt azonban az egész kézről említést tesznek. Rajza a Szentjobbi apátság pecsétjén is látható.
A könyökben meghajló felső karrészt 1370-ben választhatták le a kézfejről, majd Lengyelországba vitték ajándékként a lengyel–magyar perszonálunió megkötésekor.
A Szent Jobb vándorlása ezután kezdődött meg: Székesfehérvárra, majd a török uralom alatt Boszniába, később a mai Dubrovnikba vitték. Mária Terézia hosszú diplomáciai megbeszélések után tudta visszaszerezni az ereklyét. Először 1771 áprilisában, Bécsben tekinthették meg a hívek, később nagy pompával Budára szállították. Mária Terézia ekkor rendelte el, hogy augusztus 20-a Szent István ünnepe legyen – évekig körmenettel tisztelegtek az ökölbe szorított kéz előtt. Immár harmincöt éve található mai helyén, a Szent István-bazilikában, a Nagyboldogasszony-oltárnál őrzik, golyóálló üvegvitrinben nézhetik meg a látogatók.
Nyitott tenyérrel temették
Rengetegen kutatták a Szent Jobb eredetét, próbáltak ésszerű magyarázatokat találni a legendákra. A temetésről szóló történetekben például arról írnak, hogy Istvánt nyitott tenyérrel, a teste mellé helyezett karral temették el, azonban a Szent Jobb tenyere ökölbe van szorítva. A kutatók szerint ezt csak azzal lehet magyarázni, hogy a bazilika közepén elhelyezett szarkofág belsejében az egyik nyár nagyon forró volt, és mivel a kar a szarkofág legmelegebb részén feküdhetett, gyorsan kiszáradt és begörbült a tenyér, ahogyan a könyök is.
Az ereklyét 1988-ban Szentágothai János és 1999-ben Réthelyi Miklós professzor vezetésével alapos anatómiai vizsgálatnak vetették alá. Mindkét esetben megállapították: egy 900-1000 éves, mumifikálódott, erős szorítású férfikézfejről van szó, ami természetes módon mumifikálódott, emberi beavatkozás nélkül, és igen jó állapotban van.
De hol van az ékszer?
