<p>Ha sós nassolnivaló, akkor itthon a hamisítatlan nógrádi ropi az etalon. A nagy kedvenc elkészítésébe most a Vasárnapi Bors is betekinthetett, és kiderült: a siker kulcsát az adja, hogy a dolgozók a szívüket és a lelküket is beleteszik minden egyes pálcikába.</p>
Ki gondolná, hogy egy viszonylag kis üzem látja el a mindenki által szeretett Nógrádi Sós Pálcikával – vagy, ahogy azt a köznyelvben mindenki ismeri: ropival – az egész országot? No, ez így nem teljesen igaz, hiszen másik két helyen is munkálkodnak a pálcikák előállításán. A központ a nógrádi Salgótarjánban található, ahol 1971 óta, szinte megállás nélkül mennek a gépek, hogy legyen mit ropogtatniuk a magyaroknak.
A Bors most lépésről lépésre meg is nézhette, hogy hogyan is készül a hamisítatlan nógrádi ropi, munkatársainkat pedig valósággal lenyűgözte az a régi technológia, ami meglátásunk szerint a modern gyártósorokkal is képes felvenni a versenyt.
A salgótarjáni üzemben két gyártósoron dolgoznak. Ezek nem automatizáltak, így fontos a csapatmunka. Jelenleg kizárólag csak hölgyeket alkalmaznak, ők jelentik a ropik szívét és lelkét. Az egyik munkagép egy 1971-es, német gyártmányú modell, ami egy igazi klasszikus darab.
* * *
Egy műszakban akár 6 ezer tasak nógrádi ropi is elkészülhet, ami a három gyár teljesítményét összeadva napi 80 ezer is lehet. Egy sima zacskóban körülbelül 38 szál van, de a lényeg inkább az, hogy mindenképp elérje a 45 grammot.
* * *
A ropik alapja a liszt. Egy keverőedénybe 20 kiló kerül, majd jön hozzá olaj, cukor, élesztő, margarin, só, plusz annyi víz, amennyit felvesz. Az arányok természetesen titkosak. Az összetevők aztán a dagasztógépbe kerülnek, majd némi pihentetés után irány a gyártósor – kalauzolja a Bors munkatársait az üzem vezetője, Turiné Bácskai Julianna.
* * *
A ropitészta bekerül egy nyújtógépbe, ami összegyúrja, megadja a vastagságát, és méretre vágja. A ropikat egy fényesítő anyaggal vonják be, majd sóval szórják meg.
* * *
Fényesítés és sózás után kerülnek a gép sütőrészlegébe a nyers pálcikák, ahol 5 percig pirulnak, míg aranybarnák nem lesznek. A két végük mindig egy kicsit jobban megsül, de ez a nógrádi ropi különlegessége.
* * *
Sütés után némi hűtést kapnak a ropik, majd jöhet a csomagolás az igazi, klasszikus tasakokba, és végül irány a bolt.