A bőnyi Szűcs Gergő nem irtja, hanem neveli a hangyákat. Nem is keveset, több mint ezret. Különleges birodalom a szobája. A hatodikos srác gondoskodik róluk és tanulmányozza őket.
– Négy éve kezdtek érdekelni a hangyák – mesélte Gergő a Kisalföld napilapnak.
Érdekes mézesbödönök
– Úgy kezdődött, hogy találtam egy királynőt, amit petéztetni szerettem volna, ezért befőttesüvegbe tettem. Aztán találtam egy honlapot, és megtanultam, hogyan kell hangyákat tartani. Nagyon érdekesnek tartom őket és látványosak is. Csak jellemzően nem az európai fajok, mint például az európai mézesbödönhangya vagy az erdei vöröshangya, hanem az ázsiaiak, afrikaiak vagy épp a dél-amerikaiak, mint a levélvágó hangyák.
Kagylóba szőttek sátrat
A fiú vágya egy saját laboratórium, ahol tanulmányozhatja a hangyákat. Addig is figyeli azt a tíz bolyt, amely a szobájában lakik.
– A maggyűjtő hangyák például hangyafarmban élnek, ami két részből áll. Egy fészekrészből, amit apám segítségével Ytong téglából faragtam ki és üveglapot ragasztottam rá. Aztán van egy kinti rész, ahová egy átlátszó csövön jutnak ki. Ebbe nem raktam földet, csak homokot, mert befúrták volna magukat, hogy sötétebb helyen alakítsanak ki fészket – folytatta Gergő.
– A szövőhangyáimnak nem kellett fészek, csak betettem a királynőt, és a hatvan dolgozójával beköltöztek egy díszítőelemként használt kagylóba. Akkor még nem tudtak sátrat szőni, csak később, amikor kifejlődtek az első lárvák a petékből. Most már hétszáz és ezer között van a számuk – mutatta a fiú birodalmát.
Néha többet tudnak már, mint a mestereik
Gergővel a győri Talentum Műhely rovarászdiák-körében Havasréti Béla agrármérnök foglalkozik.
– 8-12 éves korban ezek a gyerekek nagyon fogékonyak. Vannak dolgok, amikben a tanítványok az internetnek köszönhetően már tájékozottabbak, mint a „mesterek”.
A mi feladatunk, fenntartani az érdeklődésüket, és akkor nem olyan felnőtt lesz belőlük, aki rátapos a bogárra, és legfeljebb csak annyit kérdez, hogy mi volt ez – mondta a Borsnak a szakember.
