Fantasztikusan jó a hangulat most a magyar fociválogatottnál, ami érthető, hiszen 2011 óta nem nyert zsinórban három meccset (ráadásul: tétmeccset) a csapat. Szalai Ádám azt mondta, úgy lép pályára, hogy borsódzik a háta, talán jobban, mint amikor az Eb-re készültünk. Marco Rossi szövetségi kapitány olyan egységbe forrasztotta a csapatot, hogy ilyenre csak Dárdai Pál volt képes. Lovrencsics Gergő mindkét együttesben szerepelt, vele kerestük a két szakember közti hasonlóságokat.
Mind Dárdainál, mind Rossinál hallatlan rend uralkodik az öltözőben – mondta a védő. – Nem kell senkinek a szájába rágni a taktikai utasításokat, mindenki személyre lebontva tudja a dolgát.
Miután kikaptunk a szlovákoktól, mi, játékosok összedugtuk a fejünket a nagyszombati stadion öltözőjében. Mindenki elmondta a véleményét, hol, miben kell javítani, ha szeretnénk elérni a célunkat: hogy itthon Eb-meccseket játszhassunk. Hogy jól sikerült, bizonyítja: az azóta lejátszott három meccset megnyertük.
Mindkét kapitány egy nehezebb periódus után érkezett, és remekül lovagolta meg a hullámot. Palival nagy eredmény volt a bukaresti 1-1, míg Rossival 1-0-s finnországi vereséggel kezdtünk, de már ott látszott, hogy ez egy más felfogású tizenegy.
Nincsenek hókuszpókuszok meg semmilyen földöntúli csoda. Kemény, koncentrált, alapos munka zajlik a keretben.
Mindkét kapitány olyan hangulatot teremtett a csapaton belül, mind az edzőtáborokban, mind a meccseken, hogy az tényleg fantasztikus, mindenki küzd mindenkiért, s teszi ezt hallatlan önbizalommal. A horvátok, az azeriek és most, a walesiek ellen nem kicsúszott eredményekről van szó, hanem arról, hogy a magyar válogatottal most már mindenkinek számolnia kell!