A nagyszülők sem érnek rá egész nyáron. A táborok és a bébiszitter meg elvinné szinte az összes félretett pénzt, mert olyan sokba kerülnek. Nem marad más, olykor-olykor egyedül kell hagyni a gyereket.
Forrás: iStock
Szülőként nem egyszerű meghozni a döntést, hogy féltve őrzött kincsünket, a gyermekünket egyedül hagyjuk otthon, még akkor sem, ha pár óráról van szó. Pedig ez főleg így a nyári szünetben olykor elkerülhetetlen. A 80-as, 90-es években – mivel nem volt más megoldás – bevett szokás volt, hogy a gyerekek, már egész kisiskolás koruktól kezdve egyedül közlekedtek, gyakran otthon is maguk voltak, míg szüleik dolgoztak. Ez sok családban ma is így van. Hiszen senki nem teheti meg, hogy tíz hétre szabadságra menjen, és a munkahelyre sem lehet mindennap bevinni a gyereket, úgy is unná. Akkor már lehet, szívesebben maradna otthon a játékaival. De mi az a kor, amikor ezt már nyugodt szívvel megengedhetjük neki?
Gyerekzár mindenre
Jót tesz nekik a magány
A kisgyerekekben még sokkal kevesebb a félelemérzet, a tudatuk nem elég fejlett, hogy felmérjék a veszélyt. Gyakran még úgy is történnek balesetek, ha nincsenek egyedül. Egyszerűen csak megbotlik és beveri a fejét a szobájában, vagy éppen beleeszik a mosóporba.
– 8–9 éves kor alatt egyáltalán nem szabadna egyedül hagyni a gyerekeket – vélekedik dr. Csák Hajnalka pszichológus. – Egy 8–12 éves gyerek már van annyira értelmes, hogy rövid időre egyedül maradjon. Hogy pontosan mikor áll erre készen, az függ a személyiségétől, az érzelmi és a szellemi fejlettségétől. Fontos, hogy képes legyen megjegyezni és betartani bizonyos szabályokat.
Abban, ha olykor egyedül maradnak otthon a gyerekek, jó is van. Kialakul bennük és fejlődik a felelősségtudatuk, önállóságra neveli őket.
Kellenek a szabályok
Amikor úgy látja, gyereke készen áll arra, hogy egyedül maradjon, vagy a szükség úgy hozta, le kell fektetni pár szabályt a biztonsága érdekében.
A mobiltelefon mindig legyen feltöltve, állítsák be a fontosabb számokat gyorshívó gombra. Az öné legyen az első és mondja el, hogyan kell használni a segélyhívót. Ha véletlenül tűz ütne ki és riasztania kell a tűzoltókat, vagy a mentőket.
Magyarázza el neki, ha baj van, hogyan és hova meneküljön.
Mondja el neki, hogy mihez nem nyúlhat a lakásban.
Jó, ha meg tud kérni egy szomszédot, akiben megbízik, hogy azért néha nézzen rá a gyerekre.
A legnehezebb az, hogy mit válaszoljon, ha csengetnek, vagy kopogtatnak. Hogyan tudja elkerülni, azt, hogy elárulja: egyedül van otthon. Akár gyakorolhatják is, mit mondjon, ha idegen csenget.
Hívogassa, ha aggódik
– Tizenkét éves kortól már hosszabb időre is egyedül hagyhatjuk gyermekünket, de folyamatosan tartsuk vele a kapcsolatot. Várjuk el, hogy időközönként jelentkezzen – tanácsolja a pszichológus.
A kapcsolattartás nem csak az ön lelkét nyugtatja meg, de a gyerekét is. Lehet, hogy eleinte fél egyedül, amit leküzdhetnek azzal, ha beszélnek telefonon.
