A magyarok mindig is imádták a kekszet, főként a hazai gyártásúakat. A fogyasztás azonban a rendszerváltás környékén átalakult.
Forrás: iStock
Ki ne emlékezne idehaza a régi klasszikus győri kekszre, az Albert kekszre, a mesekekszre, a vaníliás karikára, a babapiskótára, a tere ferére, vagy éppen a sima háztartási elődjére. Ezeket régebben az ötórai teához vagy éppen egy jó csésze reggeli kávé mellé fogyasztották, manapság viszont más szerepe van.
– Most az egészséges életmód jegyében eszik a kekszet a reggeli mellé, de jellemzőbb, hogy utazáshoz fogyasztjuk. Ha buszon, kocsiban, repülőn ülünk, szinte elképzelhetetlen, hogy ne legyen nálunk egy-egy csomag, akár édes vagy sós. Strandra is visszük, ahogy a házi bulikban is ott vannak a sós ropik, és a többi. Nem is beszélve arról, hogy nassolni is imádjuk ezeket, főként filmezés közben. A globalizálódó piac miatt Amerikából rengeteg krémes keksz érkezik, ahogy az olaszok cukros sütijei is, amik kissé kiszorították a régebben megszokott hagyományos finomságokat – mondja a Borsnak dr. Török Róbert.
Évezredek óta esszük
Már az ókorban is fogyasztottak az emberek kekszet, de ekkor még a görögök és a rómaiak leginkább kétszersültnek hívták. Cukrot egyáltalán nem tartalmazott, kizárólag sót, lisztet – vagy bármilyen más őrleményt – és vizet. Általában a kekszféléket a szegényebbek és a középosztály fogyasztotta, de a harcosoknak is adták. Ez később Svájcban is elterjedt: minden katona zsákjában ott kellett lapulnia egy-egy csomagnak, hiszen évekig elállt, valamint a magas szénhidráttartalma miatt tápláló ételnek számított a fronton.
28 ezer tonna fogy
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban a Magyar Édességgyártók Szövetségének előadói elmondták, hogy a magyar gyártású kekszek szinte kizárólag búzából és zabból készülnek. Évente 28 ezer tonnát fogyasztunk, és ez a szám egyre növekszik. Az előadók szerint tapasztalható, hogy inkább a drágább minőségűeket keressük. – Maga a keksz angol vagy német közvetítéssel jött be az ipari forradalom hatására hazánkba a 18. század második felében – mondta el a múzeum igazgató-helyettese, dr. Török Róbert. Kezdetben fadobozban, kimérve árulták, amelyeket a cukoripar megjelenéséig mézzel édesítettek. A svájci cukrászok hatására aztán megérkeztek a krémes verziók is, ahonnan már nem volt megállás a mai széles termékpalettáig.
Favorit a háztartási
A magyarok körében a háztartási keksz továbbra is nagy kedvenc. Azért vannak rajta a jellegzetes, pici lyukak, hogy ne púposodjon fel sütés közben a közepe. A beteg gyerekeknek anno kötelező volt forró teába mártogatni. Ráadásul népszerű sütemény alapanyaga is: a darált keksz nélkül egy finom kókuszgolyó, vagy egy sajttorta elképzelhetetlen. Az tuti: minden jó háziasszonynak van egy zacskóval otthon a szekrényében!
