Ha Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613–1629) idején már ismerték volna a műanyagot, és egyik katonája eldobott volna egy fehérboros pillepalackot, még ma is megtalálnák a régészek. Csakhogy az mégsem míves sarkantyú vagy kard.
Forrás: iStock
A fogyasztói társadalomban élő átlagember rendszerint csak akkor szembesül azzal, mennyi szemetet is termel, amikor valamelyik nagyvárosban sztrájkba lépnek a köztisztaságiak, és napokig, hetekig nem viszik el a szemetet az utcákról. Amúgy nem törődik vele, hiszen kidobja – szerencsés esetben – az utcai szemetesbe, a háza előtti konténerbe a hulladékot, ami aztán eltűnik a szeme elől.
Az Európai Unióban egy ember átlagosan 487 kiló szemetet termelt tavaly. A jó hír, hogy ez valamennyivel kevesebb, mint a 2017-es adat, az ugyanis 500 kiló (fél tonna!) volt fejenként. Magyarország ráadásul az EU-átlag alatt teljesített, nálunk ugyanis egy emberre tavaly 385 kiló szemét jutott. Ez a mintegy 10 millió magyarral számolva összesen nagyjából 3,7 millió tonna.
A Földön a 21. század második évtizedének vége felé 2,1 milliárd (2 100 000 000) tonna kommunális hulladék keletkezik egy esztendőben, amivel 822 ezer olimpiai méretű uszodát lehetne megtölteni. A legtöbb szemét egyébként egy lakóra vetítve az Egyesült Államokban jön létre: 773 kilogramm. Külön baj az, hogy évente átlagosan 8 millió tonna hulladék a tengerekbe, óceánokba kerül, ami aztán rengeteg állat szenvedését és pusztulását okozza. A Csendes-óceánban már egy óriási szemétsziget is úszik céltalanul. A Great Pacific Garbage Patch-nek nevezett képződmény hulladékmennyiségét 80 ezer tonnára saccolják, és körülbelül 1800 milliárd műanyagdarabból áll. Ennek felszámolását már elkezdték.
Hogy mi a jelentősége annak, mennyi szemetet halmoz fel több mint hét és fél milliárd ember egy ekkora méretű bolygón, illetve annak, hogy azzal mit tud kezdeni civilizációnk, azt jól érzékeltetik azok az adatok, amelyek egy-egy tárgy természetes lebomlási idejét mutatják.
