Csizmás, fehér bő inget és kalapot viselő férfiak, fejfedős, bő szoknyás nők lepték el szombaton a csongrádi Tisza-partot. Itt tartották ugyanis a Kubikos Öttusát, a régi hagyományokat felelevenítve.
– Próbáltunk korhűen megjelenni, megérdemli ez a verseny, hogy kiöltözzünk – indokolta gyöngyöző homlokkal öltözetüket a győztes Ásatagok csapata.
– Van köztünk mezőgazdász, villanyszerelő, vízügyes, de speciel éppen kubikos senki. Összejáró baráti társaság a mienk. Tanyán lakunk, fiatalon kijártunk vízőrködni, úgyhogy mindenki ért mindenhez, mindenhez is – mesélte nevetve a Borsnak Nagy György, az Ásatagok „bandavezére”.
Még hetvenes-nyolcvanas évek nyári eseményeinek kötelező kelléke volt a városban az Országos Kubikos Találkozó, ami szépen lassan elhalt. Ezt elevenítették fel a hétvégén a múzeum munkatársai, és csak úgy mint rég, a koreográfia ugyanaz volt: először egy ideiglenes egyszemélyes hajlékot kellett építeni a hét csapatnak, majd jött a szellemi vetélkedő, aztán kezdődhetett a talicskás földhordás, miközben pedig főtt a kubikos tarhonya.
– A hajlék építésénél egyedül mi csináltunk boltíves tetőt japán akácból, az aljába szénát terítettünk, és arra kenderzsákot fekvőhelynek – idézte fel György. – Az ügyességinél egy mázsa homokzsákot kellett a gáton elhordani talicskával. A kubikos tarhonyát a feleségem készítette krumplival, füstölt kolbásszal, szalonnával és sonkával, a szellemi vetélkedőben pedig az asszonyok jeleskedtek. Sörözgettünk, viccelődtünk, jó buli volt – mosolygott György.
