Élvezetből öl a legtöbb állatkínzó, sokan azonban kényszerből pusztítják el vidéken a túlszaporulatot. A Bors szakértőkkel járta körbe, hol húzódik a határ, mikor válik valaki tényleg állatgyilkossá.
Egymás után jönnek a sokkoló hírek kivégzett állatokról. Az egész országot felkavarta, amikor augusztus elején egy 68 éves balatonszállási nő az autója után kötötte a kutyáját, csak mert elszökött otthonról, egy 64 éves nő a főváros XXIII. kerületében élve elásott három kismacskát, a napokban pedig egy halott kutya teteméhez hívták a Speciális Állatmentő Egységet, miután baltával végeztek vele.
Bár vidéken több helyen létező jelenség, hogy a nem kívánt természetes szaporulatot a sufniban intézik el, bekötött szájú zsákban a vízbe dobják, és ez is kegyetlen, de mégsem ugyanaz, mint amikor valaki élvezetből kínoz vagy öl élőlényeket – szögezik le a Bors által megkérdezett szakértők.
– A felelős állattartáson van mit csiszolni, de kétségtelen, hogy vannak az országnak olyan területei, ahol a szemléletformálás különösen fontos lenne – mondja a Borsnak dr. Pallós László, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) országos állatvédelmi főfelügyelője, aláhúzva: az állatvédelmi törvény kimondja, állat életét kioltani csak elfogadható okkal, alapvetően szakember által, előzetes kábítást követően lehet.
– Azok, akik nem ennek megfelelően járnak el, súlyosan megszegik a vonatkozó előírásokat, és komoly szankciókra számíthatnak. Amennyiben olyan élethelyzetbe kerülünk, hogy kedvencünket semmiképp nem tudjuk tovább tartani, és megbízható új gazdát sem találunk neki, állatmenhelyek segítségét lehet kérni. Fontos azonban tudni, hogy a menhelyek is túltelítettek – teszi hozzá dr. Pallós László. A Nébih kiadványain és programjain keresztül is, már az óvodás és kisiskolás korosztály figyelmét igyekszik felhívni a kutyatartás alapvető tudnivalóira: egyrészt mert felnőve így válnak felelős állattartókká, másrészt a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a kutyatámadások jelentős része őket éri, és a harapások nagy része megfelelő ismeretek birtokában megelőzhető lenne.
De mégis mi fut át az agyán azoknak, akik gyilkolni akarják az állatot?
– Akik állatot ölnek, kínoznak, valahol megrekedtek a személyiségfejlődésükben. Ez történik olyanokkal, akik elhanyagoló, bántalmazó családban nőttek fel. Ezeknek az embereknek torz lesz a gondolkodása, viselkedése, a világról és önmagáról alkotott képe. Motivációjuk a kielégülés, az örömszerzés. Az ilyen ember nem képes saját magán uralkodni, minél torzabb a személyisége, annál kegyetlenebb tud lenni – mondja a Borsnak Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.
Azt, hogy vidéken egy problémamegoldó stratégia része az állatok elpusztítása, azért is tehetik, mert ebben a gyakorlatban megerősítette őket a környezet. Ezen a rossz beidegződésen csak társadalmi szinten lehet változtatni, mondja a szakember.
