Kávét főz, ebédet rittyent össze, olykor megosztja emeletes ágyát a lányával. Mindebben semmi különös sem lenne, ha a kétszeres édesanya nem egy hatalmas kamion fülkéjében tenné, ahol a fakanál mellett még a volán is az ő kezében van.
Valahol Európában
Kovács Andreát éppen akkor sikerült elkapnunk pénteken egy beszélgetés erejéig, amikor Magyarországon, azon belül is a budapesti Waberer’s központjában értesült róla, hová kell indulnia hétfőn reggel. Ritka pillanat, havonta ugyanis mindössze három napot tölt itthon. Az összes többin úton van valahol Európában a hatalmas kamionjával, vagy a pihenőidejét tölti ugyan a kamionon kívül, de az otthonától távol.
– Olaszországba kell mennem hétfőn – meséli, miután letette a telefont. Ilyenkor már vasárnap itt alszom a kocsiban, mivel Budapesttől 150 kilométerre, Cereden lakom. Ha hétfőn jönnék, akkor már nagyon korán el kellene indulnom, így inkább már a kamionban éjszakázom előtte – meséli Andrea, aki egy fiatal felnőtt lány és egy szintén a húszas évei elején járó fiú édesanyja, miközben épp megcélozzuk a saját kocsiját a katonás rendben sorakozó kamionok között gyalog szlalomozva. Ha meglátnám az utcán, előbb gondolnám róla, hogy séf vagy óvónő, esetleg üzletvezető. Utóbbi speciel volt is, saját élelmiszerüzletet vitt, azt cserélte le a kamionsofőri munkára négy évvel ezelőtt.
Szelek szárnyán
– Régóta szerettem volna már bejárni Európát és vezetni is nagyon szeretek. Az interneten láttam meg a képzést. A Waberer’snél ösztöndíjat is kaptam, azzal a feltétellel, hogy cserébe egy évig minimum itt dolgozom. Nem volt nehéz ennek megfelelni, azóta is itt vagyok és imádom – mesélte el a kezdeteket. Azelőtt tíz évig volt saját vegyeskereskedése Salgótarjánban, előtte pedig a gyerekekkel volt otthon.
– A lányom már öt éve külön él, a fiam autószerelést tanul, és szeretne megtanulni versenyautót is vezetni – meséli mosolyogva Andi, hozzátéve: a kocsik szeretete a gyerekekre is átragadt.
– Ez a munka sosem unalmas, kétszer ugyanazon az útvonalon nem megyek. Egyedül utazom, de már hozzászoktam ehhez az életformához. Az itthon töltött három napot pedig arra használom, hogy meglátogatom a gyerekeket, az anyukámat és a barátaimat, de olyan teendőket is el kell végezni, mint például a fűnyírás – mondja a volán mögött ülve.
Időért saját kocsi
A sofőrök egyébként választhatják azt is, hogy több időt töltenek itthon, akkor viszont nincs állandó kocsijuk. Olyankor minden alkalommal, amikor hazajönnek és a kitakarított, lemosott kamionnal beállnak a parkolóba, ki kell pakolni a személyes holmijaikat, mert más is elviszi az autót. Andinál ez másként van. Ő bevállalta, hogy mindössze havi három napot tölt itthon, cserébe ő birtokolhatja a kamiont mindig. Ez meg is látszik a vezetőfülkében, le sem tagadható, hogy nő kezében van a volán, bár Andi szabadkozik. Állítja: a legtöbb kamionban ugyanilyen rend uralkodik, merthogy kötelező a takarítás.
– Mielőtt beparkolunk, végig kell mennünk egy folyamaton. Le kell mosatni, átfogó műszaki ellenőrzésen kell átesnie, és természetesen ki kell benne takarítani – meséli, mutogatva közben, mi hol van. Hihetetlen, hogy egy olyan pici helyen, mint egy kamion vezetőfülkéje, mi minden elfér. Az ágy felnyitható, alatta rengeteg a hely, de van kihúzható mini hűtő, sőt még külön polcos szekrény is, amiben olyan fontos dolgok vannak, mint a kávé, a kávéfőző, az edények vagy épp a fogkefe és a fogkrém.
– Legtöbbször egyedül utazom, de jött már velem a lányom is. Bőven elfértünk, az ágy emeletes, övé volt a felső rész – mondja mosolyogva, közben meg is mutatja, milyen kényelmes az ágy és hogy szokott rajta feküdni. A feje van mindig az anyósülés felé, mutatja. Még mielőtt kedvet kapnánk szundítani egy jót, lemászunk, hogy megmutassa, a rakodóteret is.
– Most még üres, de hétfőre megtelik. Változó, hogy mit szoktam szállítani, például autóalkatrészt, műszaki cikkeket, süteményt és vasárut – árulta el a Vasárnapi Borsnak Andi.
