Patkás Tomi 1994. április 9-én szenvedett üzemi balesetet a győri MÁV-teherpályaudvaron, tolatás közben. Az akkor 23 éves kocsirendező a mozgó szerelvény kerekei alá esett. A vagon a jobb combján és a bal bokáján ment át.
– A bal lábamat ugyan próbálták minimálisan csonkítani, de annyira darabos volt a roncsolódás, hogy térd alatt kellett amputálni – mesélte a Vasárnapi Borsnak Tomi, aki jelenleg a Mozgáskorlátozottak Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesületénél dolgozik intézőként, Budapesten pedig a Mozgássérültek Egyesületének Országos Szövetségénél infokommunikációs akadálymentesítési projekten mentorként.
– Jó pár év kellett, hogy talpra álljak. A fiam nyolc hónapos volt, és együtt tanultunk járni. A gyerek felnőtt és beláttam, hogy itt nem állt meg az élet. Az Egyesült Államokban egy barátom noszogatására elkezdtem sportolni. Fiatalon doboltam, ejtőernyős katona voltam, karatéztam, úsztam, kajakoztam, kenuztam, sőt még úszómester is voltam. Hazajöttem, lementem a győri uszodába és megtapasztaltam, megváltozott a koordinációs képességem: a lábam nélkül felborultam. Később egy úszómester javasolta, hogy ne csak úszogassak, hanem legyen cél előttem. Így kezdődött – emlékezett a Rocky becenévre hallgató sportember.
Azt be kellett látnia, hogy a versenyzéshez nem elég gyors, viszont képes kitartóan úszni. A legelső feladat a Balaton volt 2015-ben, a Révfülöp és Boglár közötti 5200 méteres távot négy és fél óra alatt teljesítette. Eddig ötször úszta át a Balatont, számos indulónál jobb idővel, ezzel sok sorstársának mutatott példát.
– Eleinte szégyelltem a testem, törülköző alatt vetkőztem, de egy idő után felvállaltam magam. Rengeteg olyan ember van, aki miattam mozdult ki az elzárkózásából. Volt egy hároméves tervem, először átúsztam Győrt a Rábán elkezdve a dunai összefolyásig, aztán jött tizennégy kilométer a Mosoni Dunán, idén pedig Magyarországról átúsztam Ausztriába a Fertő tavon – mesélte Tomi.
A legnagyobb kihívás az Adria. Először 2016-ban 3 kilométert úszott a porecsi „delfin” úszófesztiválon. Amire nem gondolt, hogy a sós víz bár fenntart, de ő fejnehéz lett, így alig tudott úszni.
– A következő évben 2000 méter után a hatalmas hullámok miatt feladtam, de három hete öt óra négy perc alatt teljesítettem az 5000 méteres aranytávot, majd egy hete Budapesten a Szabadság hídnál átúsztam a Dunát – teszi hozzá büszkén.
