A szüret az év egyik legmozgalmasabb és legizgalmasabb időszaka, ahol biztosan összegyűlik a család, és persze jó a hangulat. A vigasságok mellett azonban fontos a munka is.
7.Szüreti bállal zárult
Még a katonák is hazajöttek szüret idejére. Amikor már mindenütt elvégezték a szüreti munkálatokat, megtartották a hagyományos szüreti bált. Ennek a bálnak is messzire jutott a híre, hiszen úgy tartották például, hogy aki a debreceni vásárban, a pócsi búcsún és a mádi szüreti bálon nem megy férjhez, örökké pártában marad.
* * *
6.Jellegzetes menü
A szüreti fogások elkészítésére a gazdaasszony különös gondossággal ügyelt. Este a szüretből hazatérőket már megterített asztal várta. Fő eledel a birka -vagy marhahúsból készült bográcsos és a kalács volt. A húsleves, töltött káposzta sem maradhatott el, amit aztán (csöröge) fánk zárt.
* * *
5.Az asszonyok szedték
A lányok, asszonyok voltak a szedők, akik vidékenként változó gyűjtőedénybe – vödör, kézi puttony, kosár, sajtár – szedték kacorral (szőlőmetsző késsel) a szőlőt. Ők kiabáltak aztán a puttonyos legényeknek, férfiaknak, akik – az akkor még fából készült – puttonyba gyűjtötték a szőlőt. A szemeket préselés előtt összezúzták, ezután indult a tulajdonképpeni borkészítés.
* * *
4.A törvénykezés is szünetelt
A szüret régen igazi hagyományos ünnepnek számított. Olyankor még a törvénykezés is szünetelt, még az idegen földön vitézkedők is hazaértek. Kihagyhatatlan esemény volt, nem utolsósorban az ismerkedés egyik legfontosabb színtere. Nem múlhatott el igazi szüret borozgatás és verekedés nélkül.
* * *
3.Minden évben ugyanakkor tartották
Sok hagyomány ma is él, s ezekhez – mint például a szüret kezdetének időpontjához – büszkén ragaszkodnak az emberek. Tokaj-Hegyalján például a hagyomány szerint Simon-Júdás (október 28.) napján kezdték meg az aszú szüretelését. A 18–19. században az Alföldön például hagyományosan Mihály napja (szeptember 29.) volt a szüret kezdetének időpontja, míg a Dunántúlon csak Terézia napján (október 15.) kezdődött a szüret.
* * *
2.Amíg énekelnek, nem esznek
Nem telt el egy szüret sem a jó hangos énekek nélkül. A víg nótaszó mellett fel-felhangzott a „puttonyos” felkiáltás is. A gazda nótára szólított fel mindenkit, mondván, hogy „amíg énekelnek, nem esznek”, utalva arra, hogy a munkát be kell fejezni. Ha az időjárás kedvező volt, az asszonyok az aszúszemeket is kiválogatták, majd taposni kezdték a gyűjtőben, pont ugyanúgy, mint ma is.
* * *
1.Füstből jósoltak
A szőlő metszése, vagyis „vinyigézése” az asszonyok munkája volt. Miután levágták a felesleget a növényről begyújtották a vinyigéket, és a füstből jósolták meg a bor minőségét. Ha a füst a tőke fejéhez közel szállt, akkor a bő termésben hittek, ha viszont magasra szállt a füst, azzal vigasztalták magukat, hogy a bor ára is magas lesz.
