A katonák munkája hatalmas odafigyelést igényel, hiszen egyetlen rossz mozdulat is végzetes lehet. Megnéztük, hogyan dolgoznak az Irinyi János Laktanyában.
Ugyan Magyarország jelenleg nem háborús övezet, a történelem még ma is kísért. Szinte nincs olyan hét, hogy valahol ne kellene ezreket kitelepíteni ideiglenesen, amikor egy munkagép egy átlagos építkezésen kifordít egy életveszélyes, még ma is működőképes bombát a földből. A kitelepítetteknek ez felesleges és kényelmetlen procedúrának tűnhet, a tűzszerészek azonban az életükkel játszanak, hogy megmentsék a mi életünket. A Magyar Honvédség Irinyi János Laktanyájában jártam, ahol sok mindenről nem beszélhetnek a tűzszerészek, mégis viszonylag éles képet kaptam arról, milyen emberfeletti küzdelmet folytatnak ezek a szakemberek az életünkért még ma is, amikor nincs háború.
Belépve a múzeumszerű oktatóterembe, szinte megelevenedett a történelem a szemem előtt. Akármerre néztem, mindenütt bombák, gránátok és ágyúgolyók sorakoztak. Valami megmagyarázhatatlan erő rántotta görcsbe a gyomromat. Számomra, akinek nem kellett és ma sem kell háborúhoz hasonló borzalmakat átélnem, a béke olyan kiváltság, mintha valamiféle természetes dolog lenne. Miközben a halálos szerkezetek között sétáltunk, egyre képszerűbbé váltak a vízióim. A felismeréstől, bevallom, szinte elhagyta az erő a lábaimat.
Csakis józan fejjel
A Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredénél ma is azért dolgoznak, hogy a történelem puskaporos időszakából itt maradt veszélyes szerkezeteket hatástalanítsák. A komoly fegyelmezettséget igénylő munkát minden reggel eligazítással kezdik, ahol megkapják, hogy kinek, hol kell éppen szolgálatot teljesítenie. Ezt a munkát csak kiegyensúlyozottan és józan fejjel lehet elvégezni, erről az állapotról minden reggel számot adnak a tűzszerész katonák.
– Egy kormányrendelet értelmében csak rendőrségtől és önkormányzatoktól fogadjuk a bejelentéseket – mondta a Vasárnapi Borsnak Bukta Balázs százados, kiképzéséért felelős tiszt, első osztályú tűzszerész.
– Első osztályú tűzszerész az, aki önállóan feladatot végezhet és önállóan azonosíthat eszközt. Egy kivonuláshoz minimum két tűzszerész szükséges, és kell, hogy legyen köztük legalább egy első osztályú – folytatta a szakember.
Akár a régészek
Ahhoz, hogy valaki első osztályú tűzszerész legyen, legalább nyolc éven át kell tanulnia, és évente számot kell adnia a tudásáról. Az évek során ezek a katonák hatalmas ismeretanyagra és gyakorlatra tesznek szert, fejlesztik fizikai és lelkiállapotukat. A munka gondos és finom kezet igényel, hiszen bármelyik mozdulat végzetes lehet. Drótkefét és kis kalapácsot használnak pont úgy, vagy ha lehet még óvatosabban, mint egy régész. Elképzelhetetlen, hogy hogyan lehet védekezni egy ilyen gyilkos fegyver ellen.
– Lássuk be, bizonyos méret után nincs az a védőruházat, ami megvédené a tűzszerészt – eközben felemeli annak az embernagyságú bombának a repeszeit, aminek kiemeléséről a Bors is tudósított.
– A repeszhatás lényege, hogy elképesztő sebességgel, centiszer centis, pengeéles szélű fémlemezeket vet szét háromszázhatvan fokos sugarú körben. Ellenük csak a betonbunker védi meg az embert. Ezek a repeszek viszont egyméteresek, az átmérőjük pedig körülbelül 15 centiméter – magyarázta Bukta százados.
Magyar szakértelem
– Külföldi katonai szerepvállalásokkor a Magyar Honvédség kezeli az improvizált bombákat, ismertebb nevükön pokolgépeket. A fiúknak motivációt jelent, ha műveleti területen dolgozhatnak, tanulhatnak – tudta meg a Vasárnapi Bors Markovics Zita főhadnagytól, a tűzszerészek szóvivőjétől. – Sajnos történhetnek balesetek és történnek is, ezért minden egyes kivonulásnál a lehető legnagyobb koncentrációt kell nyújtanunk – mondja a százados.
Vészjósló számok
Markovics Zita főhadnagytól azt is megtudtuk, hogy évente átlagosan 2000 bejelentés érkezik, de egy bejelentés alkalmával lehet, hogy húsz vagy ötven robbanószerkezetet is találnak a katonák. Persze az is előfordul, hogy a bejelentő nem tudja eldönteni, mit talált, és a tűzszerészek végül veszélytelen fémtárgyakhoz vonulnak ki.
A legtöbb megtalált robbanószerkezet a II. világháborúból származik, de elvétve akad köztük I. világháborús és az 1848-as szabadságharcból maradt ágyúgolyó is. Az 1956-os szabadságharc keserű emlékeit is őrzi a föld, de a szakemberek nem tesznek különbséget a II. világháborús és ezen robbanószerkezetek között, ugyanis mindkét alkalommal hasonlóakat használtak.
