Albert Flóriáné után újabb fantasztikus futballista szobrát avatták fel a Groupama Aréna előtt: Kocsis Sándorét, születésének 90. évfordulója alkalmából. Mindketten erősen kötődtek az FTC-hez, voltak vb-gólkirályok is. Kocsis 1954-ben (11 gól) nyert, négy évvel később Albert – néggyel, társbérletben – lett az első. Mindkettejükkel jóban volt a szeptemberben 86. születésnapját ünneplő, korábbi fradista balszélső, dr. Fenyvesi Máté.
– Az 1967-es aranylabdás Flórit ugyanúgy szerettem, mint Sanyit, bár utóbbival csak a válogatottban futballoztam – nosztalgiázott a Tüske becenevű Fenyvesi. Kocsis 1946-ban mutatkozott be a Fradi-ifiben, majd a felnőttek között villogott, 89 élvonalbeli bajnokin 70 gólt szerzett. Aztán a kommunista önkény katonai behívóval elszakította a zöldektől, attól kezdve a Bp. Honvédban parádézott.
– Erről a kényszerű klubcseréről később viszolyogva beszélt nekem – s felidézi, hogy a margitszigeti Nagyszállóban jó portás módjára fogadta Kocsis, mert amikor először hívták meg a válogatottba, a hotel recepciósa éppen nem volt a helyén.
– Sanyi megkérdezte, melyik szoba az enyém. Fogalmam se volt róla, erre megnézte a beosztást, majd a maga neve mellől kihúzta Szojka Ferencét, és önhatalmúlag beírta az enyémet. Hiába, a Fradi-kapocs szent volt a szemében. Kocsis, akit a spanyolok Aranyfejnek becéztek, a Ferencváros hátsó pályáján gyakorolt egy kockákkal telerajzolt falnál, s oda rúgta a labdát, ahová azt az edző előírta.
– Sanyi sohasem tévedett, ezért nevezték el Kockának. A válogatottban arra kért, az ellenfél középső védője fejmagasságába lőjem a labdát, ő mindig megelőzte az illetőt, és többnyire gólt fejelt. De nemcsak ezzel tűnt ki Kocsis, hanem a hátrahúzós lövéseivel is. A félvonalról a mellkasára lőtték a labdát, hanyatt vetődött, és a 16-osról a hálóba bombázott. Fenyvesi szerint ez még látványosabb volt, mint Zsóri Dániel gólja, amiért Puskás-díjat kapott a FIFA-tól. Sajnálta, hogy az 56-os forradalom után Kocka külföldre ment.
– Alkalmasint ezt tettem volna én is, főleg, mert hívtak. A Fradival éppen Belgrádban voltunk, de a biztonságiak figyeltek ránk, nehogy disszidáljunk. A méltató jelzőiből futja Albert dicséretére is. Az 1966-os vb-n az ő parádés irányításával kergették az őrületbe (3-1) csoportmeccsen a brazilokat, és jutottak később a negyeddöntőbe. – Kocsis és Albert feledhetetlen vezéregyéniség volt, hátukra vették a csapatot. Szobraik szépen megférnek egymás mellett.
