A népi hiedelmek és a mesék sokszor emlegetett figurája a lidérc, „aki” a mindennapi életünkbe, pontosabban az álmainkba is beköltözött, lidérces álmot hozva ránk. De mi is az a lidérc, illetve kísérő jelensége, a lidércfény – és létezik-e egyáltalán?
Forrás: shutterstock
A néphiedelem szerint lidércfény (bolygótűz vagy ignes faturi) vezeti biztos halálba az ingoványban botladozó embereket, és téríti le a biztonságos ösvényről az erdőt járó vadászt vagy a bogyókat gyűjtögető személyeket.
A lidércfény a világ különböző népeinek legendáiban szerepel, leginkább mégis az angol nyelvterületekhez köthető. A történetekben többféle néven emlegetik: kísértetfény, szellemfény, szellemgyertya, tündérfény. A walesiek halotti gyertyáknak hívják a különös, kísérteties fényeket, és a halál hírnökeinek tekintik őket. Hiedelemvilágukban a lidércfény megjelenése azt jelzi, hamarosan temetést fognak tartani a környéken.
Gonosz szellemek
Európa nagyobb részén viszont úgy tartják, hogy az éjszakánként feltűnő imbolygó fények a holtak gonosz szellemei, vagy apró, természetfeletti lények, elsősorban tündérek, amelyek megpróbálják veszedelmes vidékekre csalni az utazókat. A skandináv, illetve egyes észt és litván legendák szerint a lidércfény azt a helyet jelölte, ahol a víz vagy a föld mélyén kincs rejtőzik, amelyet csak akkor lehet megtalálni, ha a fény világít.
A félelem szülte fantáziálás misztikus elképzeléseit szétoszlatta a mocsarak és lápok iszapjában végbemenő biológiai folyamatok rendszeres és tudományos vizsgálata. Bebizonyosodott, hogy a jelenség nem hőtermelő égés, hanem csak fényjelenség. Tehát a lidércfény valóban rendkívüli jelenség: láng, amely nem gyújt és nem éget, tűz, amelyet nem olt el az eső. Érthető, hogy élénken foglalkoztatta az emberek képzeletét, és titokzatosságával félelmet keltett.
Égő mocsárgáz
A népi megfigyelések és a hiedelem – mely szerint a lidércfény valakinek a holtteste, vagy valamilyen állati tetem felett imbolyog – segítették a kutatást, ugyanis ilyen helyeken a talaj foszfortartalma megnő, aminek oka a szerves foszforvegyületek bomlása. Tehát a lidércfény olyan jelenség, amely a mocsárgáz égéséből adódik. A mocsárgáz pedig jelentős mennyiségű metángázt tartalmazó gázelegy, amely rothadó növényi anyagokból keletkezik. Gyakran öngyulladó foszfor-hidrogén is van benne, így a keletkező metán is meggyullad: ez a lidércfény, mely a mocsár felett halványkék fénnyel dereng.
Min Min-fények
Az ausztráliai Queensland délnyugati részén több mint egy évszázada észlelnek kísérteties fényjelenségeket, melyeket egy rég eltűnt kocsmaépület és posta után Min Min-fényeknek nevezték el. Sok történetet gyűjtöttek össze a fényekről, az egyik főhőse autóval utazott: „amikor fényeket vettem észre mögöttem, amit járműnek véltem.
Egy idő után kezdett bosszantani, és intettem, hogy előzzön meg, de kitartóan haladt mögöttem. Lassítottam, hogy elengedjem (…), majd észrevettem, hogy nem jármű az, hanem fénygömbök. Megálltam az autóval, és amikor az egyik fény közelebb lebegett, megpróbáltam lefényképezni, de az hirtelen szertefoszlott. Soha többé nem akarok arra menni, és hasonló él-ményben részesülni”.
A Min Min-jelenség azóta is ámulatba ejti az utazókat.
Az egykor nagy kiterjedésű lápok és mocsarak területe a lecsapolások miatt kicsire csökkent, ezért manapság ritkán látható a hajdani vizenyős részek titokzatos jelensége, a lidércfény.
