Sármos, mindig elegáns, és szenzációs színész. Egykoron, még az olasz filmszínésznő, Carla Romanelli is szerelmes volt Lukács Sándorba
Forrás: Bánkúti Sándor
Lukács Sándor soha nem tagadta, hogy fiatalon, amikor még nem kötötték be a fejét, az előadások után megesett, hogy az éjszakai szórakozást választotta a pihenés helyett. Irigyelték a kollégái, mert hol a csinos táncoslányokkal szórakozott, hol a hölgyrajongók várták a színészbejárónál a jóképű művész urat. Ahogy a Borsnak fogalmazott, izgalmas életet élt. És akkor még nem is szólt az olaszok kedvelt színésznőjéről, Carla Romanelliről.
– Olaszországban forgattam egy filmet, a Napraforgóban együtt játszottam Carla Romanellivel. A szerep szerint akadtak csókokkal teli jeleneteink, amiből végül igazi szerelem lett. Két évig tartott, és már arról pletykáltak, hogy kiköltözöm Rómába, mert elvettem feleségül Carlát. Ebből annyi az igazság, hogy sosem volt a feleségem. Néha ő jött Budapestre, egyébként leveleztünk. Távkapcsolat volt, de vége lett, mert Mari jött, látott és győzött. Őt valóban elvettem feleségül, és már több mint negyven éve élünk boldog házasságban – vallotta be a Kossuth-díjas művész.
Lukács Sándor elmondta, amikor Marit megismerte, azonnal elmondta neki, hogy egyelőre van valaki más még az életében, akivel le kell zárnia a hosszúra nyúlt kalandját.
– Szerencsémre Mari megértett, türelmes volt. Ennek köszönhetően ő lett az első, az egyetlen, és bizton mondhatom, az utolsó feleségem.
Néha persze összekapnak, de ez a legjobb házasságban is előfordul.
– Persze mindig kibékülünk és jót nevetünk saját magunkon. Állíthatom, humor nélkül elképzelhetetlennek tartanám a házasságunkat. Nálunk megtalálható mindaz, ami egy jól működő, több mint negyven éve tartó szerelemhez szükséges – mondta Lukács.
