Az embernek könnyű dolga van: télen bekapcsolja a fűtést a lakásban, így képes átvészelni a hideget. Az állatoknak marad a hibernáció és az alvás, hogy túléljék a telet.
Vannak olyan állatok, amelyek felhizlalják magukat, míg mások tartalékolnak télire, hogy két alvás között ehessenek pár falatot. Tavasszal viszont egytől egyig csontsoványan bújnak elő a rejtekhelyükről. Odúkban, kövek alatt, de a kerti levélkupacban is találhatunk egy-egy menedéket. Nem ritka a négy-öt hónapig tartó téli álom sem. Itt az ideje a vackolásnak.
Nyáron rengeteg élelmet halmoznak fel maguknak a mókusok, hogy aztán túléljék a zord telet. Ezek az állatok ugyanis időnként felkelnek téli álmukból, hogy egyenek.
Ha jóllaktak, visszafekszenek, így vészelik át a leghidegebb hónapokat. A vörös mókusok például nem alszanak téli álmot.
A békák és a varangyok a tuskók, a falevélhalmok és a kövek között telelnek át, de a kinn hagyott cserepek alá is bebújnak.
Egyes fajok a tavak mélyén az iszaprétegben alszanak téli álmot. Ezek az állatok nem hibernálják magukat, hanem csak alszanak.
A macik nem hibernálják le magukat, egész télen megtartják a normális testhőmérsékletüket. Ősszel felhizlalják magukat, így nem kell felébredniük, az egész telet átaludhatják.
A nőstény ilyenkor hordja ki a bocsokat, amelyek decemberben-januárban jönnek világra, a szabadba azonban csak áprilisban mehetnek ki.
Csoportban vagy magányosan keresnek maguknak helyet. Ez lehet egy épület rése, de faodú is.
Fejjel lefelé lógva vészelik át a telet. A szabadba egészen márciusig nem jönnek ki, de ha jobb idő van, akkor a barlangokban, nagyobb repedésekben mozgolódnak.
Ősszel rengeteg gabonát, akár húsz kilót is felhalmoz magának. A föld alá ássa az odúját, ahol álomra hajtja a fejét.
Annyira hibernálja magát, hogy ötpercenként vesz csak levegőt. Hetente egyszer felébred, eszik néhány falatot, majd vissza is fekszik aludni.
Odút ás magának vagy lombból készít fészket, ahol elbújhat. A sünök teljesen hibernálják magukat, nem kelnek fel, csak tavasszal.
Ezért van az, hogy ősszel alaposan meghízott sündisznók futkosnak a kertben. Az alvás alatt ezt a zsírréteget használják fel, hogy életben maradjanak. Ha nagyon hidegre fordul az idő, remegni kezdenek, így melegítik magukat.
A poszméhek lyukat ásnak a földbe, míg a lepkék ólakban, garázsokban keresnek menedéket. A darazsak, katicabogarak és fátyolkák a korhadt farönkök meglazult kérge alatt, ajtó- és ablakkeretek repedéseiben találnak búvóhelyet.
Nem szabad megbolygatni őket, mert akkor elpusztulnak. A kertben kihelyezett úgynevezett rovarszálló sokat segíthet, hogy békésen átvészeljék a hideget.