Mivel rokonai közül senki sem él már Ózdon, Csank János kedvesével tölti az ünnepeket.
Forrás: Bors
Az ünnepekkor a 73 éves futballtrénernek csakis a szenteste számít.
– Évtizedekkel ezelőtt a szüleim és a nővérem társaságában tökéletes volt a boldogság, de sajnos azok az idők már sosem térnek vissza – szomorkodik a magyar válogatott egykori kapitánya.
– Amióta édesanyámék távoztak az élők sorából, más hangulatú az ünnep, igaz, a szertartásossága, melegsége változatlan.
Megtudjuk, december 24. éjjelén sohasem látogat el az éjféli misére.
– Mivel szocreál nevelést kaptam Ózdon, kettős az érzésem: hiszek Istenben, de nem vagyok vallásos.
Amikor negyedikes volt, az általa rajongásig szeretett keresztanyja igazi, tűszelepes focilabdával lepte meg. Akkortól a karácsonyi ünnepeket azért szerette, mert ha olykor keményebb volt a fagy, de kevés hó hullott, a barátaival felkapaszkodott a kedvenc dombtetőjére, és ott az ünnep további két napján ájulásig kergették a labdát.
– Ajándéknak mindig labdát kértem, így azokból az évtizedek során szép gyűjteményem gyűlt össze.
Van közöttük, amelyiket Puskás Ferenc dedikált egyik születésnapja alkalmával. Nem meglepő, ha pesti lakásában és az ózdi családi házban rengeteg labda van, s csaknem féltucat játékszerrel tölti az éjszakáit. Hozzátartozói hiányában pedig egykori labdarúgói köszöntik fel többnyire.
– Nincs olyan év, amikor Bánfi János, Aranyos Imre, Koszta János ne küldene sms-t, és az a legfurcsább, hogy egyik korábbi egri focistám is békés, nyugodt ünnepeket kíván. A név nem fontos, de őt rendszeresen és igen jelentős pénzbüntetéssel sújtottam, amiért állandóan vétett a házi fegyelmi szabályzatom ellen.
