A karácsony legszebb dísze kivétel nélkül minden családban a karácsonyfa. Ha az ember egyedi díszeket szeretne, keresve sem találhat jobb helyet Szabó Lajos bácsi karácsonyi birodalmánál.
Helyes mackók, a diótörő figurái szemkápráztató díszeken, dobozokban púposan álló flitterek és csillámok, megannyi szemkápráztató üveggömbök, angyalkák és apró ecsetekkel kacskaringós mintákkal bíbelődő szorgos kezek – amíg a szem ellát, ezernyi karácsonyfadísz csillog és készül éppen Szabó Lajos „karácsonycsináló” tárnoki műhelyében. Nincs köztük két egyforma, nem is lehet, ugyanis mind kézzel készül. Aki ide betér, a műhely mellett egy színpompás üzletet is talál, ahol aztán a lélegzet is eláll a szebbnél szebb különleges karácsonyi díszektől.
Bólogatós siker
A 87 éves Szabó Lajos hihetetlen utat járt be, míg létrehozta csodabirodalmát. – Még 1963-ban kezdtük a feleségemmel, aki sajnos egy éve itt hagyott minket – meséli a családi vállalkozás történetét elérzékenyülten Lajos bácsi. Az amúgy igen jó humorú öregúr végzettségét tekintve gépész, annak idején a felvonógyárban volt technikus-tervező. – Kezdetben bolyhozással foglalkoztunk, ami olyan, mint a festékszórás csak egy porszerű, bársonyos anyag kerül a felületre. Mindent megpróbáltunk, hogyan lehet ebből megélni, de senki nem állt velünk szóba. Akkor egy német autóban láttam meg először ezt a mozgó fejű kutyát, tudják, a „bólogatóst”. Végül ilyet kezdtünk el gyártani a családi ház pincéjében, rengeteg egyéb játék mellett, és az üzlet beindult. Végül 1965-ben már olyan gépet is építettem, ami a műanyagot fémszerűvé tette.
Roncsokból gépek
Szabó Lajos és felesége ekkor kezdett el karácsonyfadíszeket is készíteni, hiszen valami olyat kerestek, amit meg kell fényezni. Ez a legjobb ötletnek bizonyult. Azóta összesen hét gépet épített, amelyek segítik a munkát – mindegyiket gyáraktól beszerzett roncsokból.
– Volt, hogy átvertek, és volt, hogy egész éjjel jártam Budapestet és kóbor kutyák elől menekültem. De olyan is előfordult, hogy hat mázsa áron számolták el nekem a hatvanmázsányi roncsot – emlékezik Lajos bácsi. Azóta persze milliónyi karácsonyfadísz elkészült már, az üzem egyre nagyobb és nagyobb lett, ma már gyerekek is járnak ide festeni.
Minden egyedi
Miközben tolonganak a gyerekek az üzlettérben, mi is megnézzük, hogyan is folyik a munka, Szabó Lajos pedig közben mesél.
– Itt a gyerekek elkészíthetnek egy gömböt maguknak, amit természetesen haza is vihetnek – mutatja a szorgos kis kezeket Lajos bácsi. Üvegfújó szakember csak időszakosan van az üzemben, így azt a folyamatot most nem nézhettük meg, de azt igen, mitől lesz fényes az üveggömb.
– Ezüst-nitrátot és redukáló folyadékot ráz össze a gép a gömb belsejében, így a két folyadék reakcióba lép, és egy szép vékony, egyenletes ezüstréteget alakít ki belülről az üveg falára – magyarázza Éliás Katalin, a gép kezelője. Szabó hozzáteszi, hogy ez a legtisztább ezüst, és bizony meglehetősen drága. Gyakorlatilag az üveg fénye teszi fényessé a mögötte lévő ezüstöt. Egy másik helyiségben Táncos Katalin épp csillámporozza a díszeket, amikre egyébként hivatásos porcelánfestő viszi fel a kedves mintákat.
– Egy nap körülbelül ötven díszt készítek el, de ez függ a méretétől és a minta nehézségétől is. A szabványminta persze egyszerűbb, mint a kézzel rajzolt. Itt nem kell előrajzolni, csak pipettával és ecsettel felviszem a ragasztót, majd a csillámot – mutatja Kati.
Extrém verseny
– A tengerentúlra is szállítottunk karácsonyfadíszeket. Hongkongba, Amerikába, Ausztráliába – sorolja a tulajdonos.
– Ma már csak Magyarországon belül szállítunk. Egész évben folyik a munka, csak rövid időre áll le karácsony után, hogy január 15-én megkezdhessük a gyártást a következő évre. Az óriási alázatnak és rengeteg munkának pedig meg is volt az eredménye: húsz éven keresztül kijutottak egy rangos frankfurti szakmai kiállításra és versenyre is.
– Egyik évben az extrémitás volt a téma. Gondoltam magamban, csinálok én nektek extrém díszt! Készítettem egy eszközt, amivel úgy lyukasztottam az üveget, mintha írnék, majd összetörtem a díszeket és ezeket ragasztgattam össze. Olyan lett, mint a kifutón a ruhák. Ki nem mennék bennük az utcára. Beküldtem a többi dísszel együtt, de tovább nem törődtem vele. Amikor kint voltunk, épp a standot díszítettem sietve, amikor odajött egy tolmács, hogy két hölgy engem keres az extrém díszek miatt. A feleségemmel rávágtuk, hogy nekünk az ugyan nincs. Mondtam is neki, hogy most nem érek rá ezzel foglalkozni. Erre mondja a barátom: bolond vagy, Lajos, hát ez a német tévé – emlékszik vissza felderült arccal. Évről évre egyre több a vásárló, ami annak is köszönhető, hogy nem adják extrém áron a portékájukat.
– Van egy szűk réteg, aki csak üvegdíszeket hajlandó venni, és hál’ istennek, egyre többen. A feleségem mindig odafigyelt rá, hogy az árak megfizethetők legyenek.
Odalettek a gépek
Természetesen nem csak csodás előremenetel és szakmai sikerek jutottak Szabóéknak. Pár évvel ezelőtt majdnem minden odaveszett a gondosan építgetett családi vállalkozásból: a műhelyben tűz ütött ki. Pillanatok alatt leégett az összes gép, a biztosító azonban az áruk töredékét sem fizette ki. Nem elég a tűz, Szabó bácsi egyik siket gépkezelője is eltűnt a nagy zűrzavarban. A lányt végül egy sarokban kuporogva találták meg.
