A kollégisták a zuhogó esőben fedeztek fel egy lépcsőről lezuhant idős bácsit, akihez azonnal mentőt hívtak. Míg megérkezett a szakszerű segítség, kabátjukkal melegítették a 77 éves férfit és tartották a fejét.
Forrás: Laczkó Izabella/Dunaújvárosu Hírlap
Csak a boltba indult egy zimankós januári este három középiskolás srác a kecskeméti Széchenyi Kollégiumból, a szimpla bevásárlás azonban hamar váratlan fordulatot vett. Egy síkos lépcsősor alján fekvő, magatehetetlen és zavart bácsira lettek figyelmesek, aki körül vérfoltok is éktelenkedtek. Csapóczi Róbert, Farkas Béla és Kelemen Róbert egy pillanatig sem gondolkodott, azonnal cselekedtek.
– A boltba mentünk ki a kollégiumból kedden este, nagyjából fél kilenc lehetett, és észrevettük az Erdősor végén a háznál, hogy valaki fekszik a lépcsőnél. Megkérdeztük, mi a baja, hogy segítsünk-e felállni, de mondta a bácsi, hogy nagyon fáj a lába, meg sem tud mozdulni. Gondoltuk, hátha eltört. Levettem a kabátom, a fiúk tartották a bácsi fölött, hogy ne ázzon, én fogtam a fejét, hívtuk a mentőt is. Olyan volt a bácsi, mintha sokkos állapotban lenne. Mondta, hogy ott laknak a lépcsőházban, várja otthon a felesége, úgyhogy felmentünk szólni neki is – mesélte a Duol.hu-nak Csapóczi Róbert.
A fiúk egyébként mindhárman fociznak – Csapóczi Róbert Kárpátaljáról, Kelemen Róbert Erdélyből jött tanulni, Farkas Béla pedig Kecskemét mellől származik. Kelemen a Dunaferr iskola tizedikes villanyszerelőtanulója, a két másik hildes, tizenegyedikesek, Robi asztalosnak, Béla magasépítőnek tanul.
Az életmentésről semmit sem tudnak, mégis helyén volt a szívük. A környéken nekik egyedül, ugyanis a bácsi hiába kiabált segítségért, az út túloldalán gyaloglók meg sem álltak, tovább mentek.
A 77 éves bácsi felesége, Anna néni a kései óra miatt először nem is akart ajtót nyitni a kitartóan dörömbölő fiúknak.
– A gyomrom is belefájdult, annyira megijedtem. Aranyos, értelmes, okos gyerekek ezek. A férjem, aki edző volt egykor, azt mondja: amit adott a fiataloknak aktív korában, azt visszaadja most neki az élet. Ezek a drága gyerekek csupa vizesen álltak a fagyos esőben, szélben, levették a kabátjukat, és a férjem fölé terítették. Pánikba estem, és még engem is ők vigasztaltak, hogy ne tessék félni, minden rendben lesz, meggyógyul a bácsi. A férjem lába becsúszott a lépcső alá. Megijedtem mert vér is volt a lépcsőn, de csak a keze horzsolódott le. A kórházban alaposan kivizsgálták, szerencsére nem volt baja – mondta
Anna néni, akinek a legkisebb unokája épp annyi idős, mint a srácok.
– Nagyon büszke lennék rá, ha hasonló esetben ugyanígy viselkedne, mint ők. Annyi rosszat mondanak a mostani fiatalokra, de látják, itt a példa a jóságra és az önzetlenségre. Köszönöm a szüleiknek, hogy ilyen jó gyerekeket neveltek – folytatta a néni.
