Az állatok is szerelembe tudnak esni. Ugyanúgy, mint az emberek, mégis teljesen máshogy.
Násztáncot járnak, nyalják egymást és bújnak is. Sőt ha a helyzet úgy hozza, egyes állatok még meg is mérkőznek a konkurenciával, ha úgy érzik, párjukra szemet vetett valaki. De vajon a vaddisznó ugyanúgy képes a szerelemre, mint mondjuk a gímszarvas? A Budakeszi Vadaspark lakóit vettük górcső alá.
Zachán Viktor, a vadaspark sajtóreferense szívesen mesélt a Borsnak a négylábúak szerelmi életéről. Azzal a kérdéssel is tisztában van, hogyan élik meg az állatok a nászt, illetve beszélhetünk-e egyáltalán az ő esetükben emberi értelemben vett szerelemről.
– Az állatvilágban ugyanúgy szükséges a párválasztás, akárcsak nálunk, embereknél – kezdte Viktor, aki eloszlatott minden tévhitet: az állatok esetében nincs szó valódi szerelemről. Az állatoknál nem az emóciók számítanak, hanem a cél, hogy minél erősebb és életképesebb utódokat hozzanak létre – magyarázta.
– A nőstények igyekeznek a legmegfelelőbb hímeket kiválasztani maguk számára. Ez eddig általános, viszont minden faj hím képviselője más módszerekkel próbálja magára felhívni a figyelmet. A gímszarvasok például mindenféle gazt és gallyat aggatnak az agancsukra, hogy az nagyobbnak tűnjön – magyarázta Zachán, megerősítve a teóriát, hogy a férfiak méretmániája nem a teremtés koronáinak kiváltsága.
– A gímszarvas esetében, ahogy a legtöbb állatnál, a hímválasz érvényesül, vagyis a bikák próbálnak minél több tehenet maguk köré gyűjteni, hogy azokat megtermékenyítsék. Ezekre a fajokra a többnejűség jellemző, ellentétben sok madárral, mint például a hóbagoly, amely egy életre választ párt. Persze az emlősök között is akadnak monogám fajok, a legtöbb esetben ilyenek a rókák.
A nőstényért meg kell küzdeni
Nálunk, embereknél régen rossz, ha egy leány elvárja, hogy az érte rajongó férfiak erővel döntsék el, melyikük méltóbb arra, hogy udvaroljon neki. Az állatvilágban azonban egyes fajoknál ez bevett szokás.
– Magyarországon a gím-, a dámszarvas, a muflon, az őz és a vaddisznó hímei is összecsapnak a nőstényekért, a párosodás jogáért és a területért. Eleinte rendszerint csak hanggal próbálják meg elijeszteni egymást, ám ha fizikai ütközetre kerül sor, a gyengébbik általában megfutamodik, nem kér még egy verést. Fellebbezés tehát nincs – mosolygott Zachán.
Virágról virágra szállnak
A nőstények rendszerint illatanyagokkal adják a hímek tudtára a párosodásra való hajlamukat.
– A hímek az adott fajok párzási időszakában kerülgetik a nőstényeket és szaglásszák a hátsó felüket – magyarázta a sajtóreferens, majd kifejtette, hogy bizonyos fajoknál a nőstények is több hímmel párzanak.
– A hímek feladata, hogy minél több nőstényt megtermékenyítsenek, de a nőstények sem csak egyetlen hímmel próbálkoznak. Egy-két napig tart a termékeny időszakuk, így nyilván az a hím a nyertes, amelyik éppen akkor találkozik velük. A nálunk élő állatoknál a párzás valóban kizárólag a szaporodást célozza, de a főemlősöknél, a majmoknál egyben örömforrás is – mesélte Viktor.
Érdekesség, hogy azoknál a fajoknál, amelyeknél a nőstény több hímmel „van együtt”, az apaállat a párzás után azonnal odébbáll. Az egyetlen hímet választó állatoknál azonban az utódgondozásban is részt vesz.
A hímnek kell szebbnek lennie
Az állatvilágban a hímek gyakran sokkal szebbek a nőstényeknél.
– Főleg a madaraknál a hímek tollazata jóval látványosabb, hogy felkeltsék a tojók érdeklődését. A nőstények színezete közelebb áll a természetes közegéhez, hogy a fiókákkal együtt könnyebben elrejtőzhessenek.
