Aranyélete van egy dzseláda kismajomnak a Veszprémi Állatkertben. Bendegúzt az egyik gondozó, Marokházi Kati vette pótmamaként magához, miután az anyja teje elapadt. A kismajom élvezi is a különleges helyzetet, de már nem sokáig, mivel hamarosan visszakerül majd a társai közé.
Nem indult könnyen egy kismajom élete a Veszprémi Állatkertben. A gondozók által Bendegúznak elnevezett dzseláda tavaly októberben jött a világra. Édesanyja nagyjából három hónapon át szoptatta, amikor a gondozók észrevették: Bendegúz egyre kevésbé kapaszkodik az mamájába, ami arra utalt, hogy elapadt az anya teje.
– Ha mindez a természetben történik, Bendegúz biztosan elpusztul – mondja a Borsnak Marokházi Kati, aki hatalmas rutinnal bír az állatok nevelése terén, hiszen hosszú-hosszú évek óta a Veszprémi Állatkert gondozója. – Sikerült elválasztani az édesanyjától, ezt követően hozzám került. Nem volt vele egyszerű dolgom, hiszen mivel későn került hozzám, úgy viselkedett velem, mint az édesanyjával. Mindez azt jelenti, hogy a szó legszorosabb értelmében egész nap rajtam csüng, nehezen fogadja el, ha éppen le akarom tenni – újságolja Kati.
Bendegúz egyelőre együtt alszik Katival egy szivacson, ebből nem enged. Másfél-két óránként etetni kell. Leginkább emberi tápszert eszik, de már próbálkozik a zöldségekkel és a gyümölcsökkel is. Az édesség miatt inkább a gyümölcsöket szereti, azon belül is a körte a kedvence. Kati így kénytelen volt zöldségdiétára fogni magát, hiszen a kismajom azt eszi meg, amit a pótmamája.
– Egy igazi örökmozgó rosszcsontról beszélünk, aki szétszed és szétszerel bármit, ami a keze ügyébe kerül, nem beszélve az ugrálásról. Csak a két nagylányommal érintkezik. Ez azért fontos, hogy vissza tudjuk majd engedni a többiek közé. Naponta odaviszem a kifutójukhoz, ahol az édesanyja folyamatosan jelzi nekem: „add már vissza, mit keres nálad?!” Egyértelmű, hogy visszavárja a csapata. Szeretnénk minél előbb visszaengedni a többiek közé, de ehhez kell még pár hét, valamint hogy megfelelően megerősödjön – magyarázza a pótmama.
Kati az elmúlt húsz évben számos általa nevelt állatnak segített visszaszokni a fajtársai közé, amelyek jelenleg is a többiekkel élnek. Nevelt már mosómedvét, tevét, szibériai tigrist, páviánt és még zsiráfot is. Utóbbit kivéve mind az otthonában cseperedett átmenetileg, természetesen ez a kiszsiráfnál nem volt lehetséges.
