A vírus gócpontjában élő Zoltán mesélt a vuhani hétköznapokról.
Forrás: MTI
A párom még két kacsát és egy tyúkot is vett, majd az erkélyen levágta őket, így húst is tudunk enni. Ezenkívül elég alaposan feltankoltunk élelmiszerből, főleg persze, a sokáig elálló, vagy száraz ételekkel van tele az éléskamránk. Úgy számolunk, jelenleg egy hónapra elég élelmiszerünk van
– mesélte Zoltán, aki a párja miatt marad a városban. Önként maradt le a múlt heti, magyarokat hazaszállító gépről.
A zeneszerző férfi a Blikknek elmondta: nagyon szeretne itthon lenni.
Egy hatalmas színházi show-ban dolgozom zenei vezetőként, és egyedül én tudom levezényelni az előadást. Nincs helyettesem. Bár most még nem lehet tudni, meddig állunk az előadásokkal, én reménykedem, hogy előbb-utóbb minden visszaáll a normális kerékvágásba.
Róbert, aki Pekingben él, hasonló helyzetről számolt be.
A legtöbben otthonról dolgoznak, avagy otthon pihennek és figyelik a híreket. A hivatalos média óránként ad tájékoztatást a fertőzöttek, a gyógyultak és a halálos áldozatok számáról. Sok kórházban kevés védőfelszerelés van, de sok cég adományoz ilyen eszközöket a kórházaknak, ha teheti
– nyilatkozta Róbert.
Az emberek természetesnek veszik az intézkedéseket, pánik egyáltalán nincs.