Mindenkinek mást jelent a boldogság, nincs „egyféle” állapot, amit így neveznénk. Az azonban általánosságban elmondható, hogy a boldogság olyan mentális állapot, amelyet pozitív érzelmek váltanak ki, és léteznek fokozatai: az elégedettségtől egészen az intenzív örömig terjednek.
Mint a legtöbb alapvető emberi érzelemnek, számos biológiai, pszichológiai, vallási és filozófiai magyarázata, megközelítése létezik, amelyek megkísérlik meghatározni, illetve iránymutatást adni arra, hogyan érhetjük el, és honnan ered. A filozófiai irányzatok és a vallások gyakran az életminőség felől közelítik meg a boldogságot, és eszerint az előidézője a jó élet, az anyagi bőség, és nem veszik figyelembe az érzelmi vonatkozásokat.
A buddhista tanításoknak központi témája a boldogság, ami egy olyan érzés, amely különböző minőségű lehet. Boldogság érezhető egy édesség elfogyasztása után is, ám ez minőségében és tartósságában lényegesen különbözik például attól, amit egy gyermek születése okozhat. A buddhizmusban a legvégső és leghatalmasabb boldogsághoz a Nemes Nyolcrétű Ösvény vezet. Ezt megvilágosodásnak nevezik, amely az örökké tartó béke állapota. A végső boldogságot csak úgy érheti el valaki, ha túljut a sóvárgás (tanhá) minden formáján. A buddhizmus bátorítja az embereket a kedvességre (mettá, muditá, karuná) és az együttérzésre, arra, hogy minden érző lény boldog legyen és jólétben éljen. A 14. dalai láma szerint – akinek több könyve is megjelent a boldogsággal kapcsolatban – az élet értelme a boldogság, ugyanis minden ember erre vágyik és kerüli a szenvedést. Mindenkinek joga van hozzá és tiszteletben kell tartania mások boldogsághoz való jogát.
A keresztény értelmezésből nem ismerjük meg a fogalom tartalmát, mert a Biblia nem azt határozza meg, hogy mi a boldogság, hanem azt meséli el, hogy kik a boldogok, például: „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.” „Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.” Több mint száz hasonló mondás található a Bibliában, ám ezek nem a földi boldogság receptjét adják meg, ugyanis Isten nem azt mondja el bennük, hogyan érezheti magát a jelenben valaki boldognak, hanem az Ő jelenlétéhez, áldásához kapcsolja a boldogságot: „Boldogok azok, akik Istent keresik, mert megtalálják”.
Természetesen a különféle tudományágak képviselőit is érdekli, hogy mi is a boldogság. Az eddig lefolytatott kutatások egyik eredménye, hogy a pénz és az iskolázottság nem hatnak rá annyira, mint azt sokan feltételezik. Martin Seligman amerikai pszichológus megalkotta a „PERMA” betűszót, amely szerinte a boldogság alkotóelemeit reprezentálja: vagyis az ember akkor boldog, amikor jelen van a pleasure (élvezetek), az engagement (elmélyülés), a relationships (szociális kapcsolatok), a meaning of life (az élet értelme) és az accomplishments (eredmények). A kutatók arról is megbizonyosodtak, hogy az emberek képesek saját boldogságukat önerőből fokozni – bizonyára sokan megfigyelték, hogy például rosszkedv esetén egy bizonyos zeneszám meghallgatása vagy film megnézése kirángat a „gödörből”, örömöt szerez.
A flow-elmélet lényege Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas magyar-amerikai pszichológus kutatásai alapján lett elismert a flow-elmélet. Azt a jelenséget írja le, amely során az ember tér- és időérzékét elveszítve egy számára örömet és kihívást jelentő tevékenységbe belefeledkezik, és ez számára boldogságérzést okoz. Csíkszentmihályi szerint az, hogy hogyan alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ: a génektől, a kultúrától és saját élményeitől. Döntő azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, hogyan használjuk ki őket. A legfontosabb az életben megtalálni azt, ami örömet szerez, és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez sport, művészet, tudomány, tanítás vagy bármi más. A lényeg, hogy ezáltal jól érezzük magunkat, és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget.