Súlyos feladat Korpási Bálinté: a világbajnok birkózónak nyolc kilót kell leadnia az olimpiai selejtező előtt.
Úgy tartják, a fogyasztás nehezebb, mint a rivális legyőzése. Így van ezzel Korpási is, aki a 67 kilogrammos olimpiai súlyhatárt veszi célba március 19-től. Ha ráadásul nyer a BOK-csarnokban megrendezésre kerülő olimpiai selejtezőn, teljesül az álma, utazhat Tokióba.
A honi birkózósport történetében akadnak bőven „nagy fogyasztók”, sztorijukból meríthet erőt.
Tekes Tibort az 1984-es magyar bajnokságon a Körcsarnokban melegítőben, nejlonanorákban befektették egy birkózószőnyeg huzatába.
– Rossz fogyasztó voltam – meséli Tekes. – Noha az 52 kg-os súlyhatárt a Los Angeles-i olimpia közelsége miatt 54-re módosították, az utolsó dekák nem tűntek el rólam, ezért bedugtak a huzatba. Senkinek se kívánom, amit odabent átéltem: a Körcsarnokban is 36 fok volt.
Majoros István, a 2004-es athéni bajnokunk 69,70 kilóról szállt le 55-re. –Többször elájultam az olimpiai falu liftjében, úgy szedtek ki onnan – emlékezik. – A rajt előtti utolsó héten semmit sem ettem, csak napi két deci folyadékot vettem magamhoz.
Szőnyi János, 1992-es olimpiai csodacsapatunk (2 aranyérem) kapitánya így emlékezik versenyzői éveire:
– Egyszer 11 kilótól szabadultam meg, kétszeri eszméletvesztés volt a vége – nyilatkozza.
Sike András kapitány amondó, a fogyás kapcsán nincs szabály.
– Bálint most jó úton halad – hangsúlyozza. – A mi időnkben nem volt még például izotóniás ital, ami segít. Én egész nap nem ettem, pedig ezt tiltották, de este képtelen voltam éhgyomorra elaludni.
