Nemrég még a tengerparton sétált a kisfiával, aztán eltelt néhány hét, és megérkezett a láthatatlan ellenség. Azóta a TV2 Tények műsorvezetőjének élete is fenekestül felfordult.
Milyen az élete koronavírus idején?
Én vagyok az ötéves kisfiammal háromig, utána vált a feleségem. Mindketten dolgozunk. Fárasztó, de jól bírjuk.
Tündéri a kisfia.
Patrik tisztára olyan, mint én voltam kiskoromban. Rendkívül jólelkű, beszédes, nagyon büszke vagyok rá.
Döbbenet, hogy egy ötéves gyerekkel milyen jól el lehet beszélgetni.
És van humora. Ha videót készítek a Facebookra, széttrollkodja. Nem kertel, kimondja, amit gondol. Klasszikus család vagyunk, vigyázunk rá. Nem iszom, nem dohányzom, sosem drogoztam. Nálunk tej van a hűtőben, nem alkohol. Igyekszem jó példát mutatni.
Nem aggódik amiatt, hogy el kell járniuk otthonról?
Mindenki aggódik, de a csatorna is megtesz minden lehetséges intézkedést, megkapunk minden lehetséges védőfelszerelést. Első fokozatban vagyunk, ha jön a második, a harmadik, az majd nyilván további intézkedéseket kíván, de híradósként mi továbbra is végezzük a munkánkat, a szabályok betartásával.
A vírus kapcsán elég szigorúan fogalmazott a közösségi oldalán.
Aktív vagyok a Facebookon, próbálok egyértelműen fogalmazni, mert sokan nem képesek szembesülni a valósággal. Oda kell csapni az asztalra, hogy figyeljenek, mint egy tanító nénire az iskolában. Keményebben kell fogalmazni akkor is, ha nekem sem esik jól. Csak az eredmény számít. Nem járhatunk úgy, mint az olaszok. A Tényekben is igyekszünk minél több jó példát mutatni. Ez egy olyan helyzet, amire senki nem volt felkészülve. Nem csupán nálunk, sehol a világon.
A posztjaiért kap hideget, meleget.
Egyre érzékenyebbek az emberek. Bezárva ülnek, és a Facebookon jön ki belőlük, amit nem tudnak kibeszélni a munkahelyünkön. Most nem haragudni, támadni kell, hanem az összetartást erősíteni. Ez most mindenkinek nehéz. Nekem is áldozattal jár. Az én családomból is vesztik el a munkájukat emberek, de ha összeugrunk, az senkinek nem lesz jó.
Néhány hete még a Korda házaspárral élvezték a napsütést Spanyolországban, most meg ez van.
Utólag annyira örülök, hogy elmentünk. Nyilván kevés esély van arra, hogy idén lesz lehetőség a nyaralásra.
Hogyhogy együtt utaztak?
Felköszöntöttem január 4-én Gyurit a születésnapján. Addig-addig beszélgettünk, míg utánuk mentünk Alicantéba. Huszonöt fok volt, napsütés, sétálgattunk a tengerparton, jókat ettük piros kockás terítős, kis éttermekben. Kláriék közben olyan sztorikat meséltek, hogy fogtam a hasam a nevetéstől. Aztán együtt utaztunk haza. Olyan jó volt. Annyira csodálatos, jólelkű emberek. Büszke vagyok rá, hogy a barátaink.
