Forrás: Bánkúti Sándor
Hiába gyönyörű az idő, az embereknek most jobb, ha otthon maradnak
Bezárt üzletek, magányosan nyíló virágok, üres utcák. És ha mégis feltűnik valaki, biztosan sietős léptekkel halad a dolgára. A fővárosban szinte megállt az élet. Aki csak teheti, otthon marad vagy éppen hazafelé tart. A máskor roskadásig lévő terek magányosan és üresen állnak, csak kutyát sétáltatni merészkednek ki a belváros lakói.
Unatkozó munkások várják a vonatozókat
Sosem látott kép tárul az ember szemei elé, amikor belép a fővárosi Nyugati Pályaudvarra. A máskor tolongó sokaság helyett alig pár ember várakozik magányosan a járatokra.
Egyedül bolyonganak a pályaudvaron a szakemberek is, utasokkal nemigen találkoznak napok óta. Az üres, hatalmas térben járatonként egy-egy utas száll le, csomagok nélkül, szájmaszkban.
– Vonatonként két három ember jön, ők is valószínűleg a munkahelyükre sietnek. Már napok óta alig látni utasokat, üres az egész pályaudvar - meséli az egyik vasutas.
A bejáratnál három fertőtlenítőt fújó ember csevegéssel és nevetéssel üti el a munkaidőt, ameddig talán arra téved egy utas, és kéri a fertőtlenítést. De a tapasztalatok alapján nem szeretnek kint lenni az utasok, mindenki fejét lehajtva iparkodik a biztonságot jelentő négy fal közé.
– A családomhoz megyek épp, csak így tudok segíteni nekik - mondja futtában egy férfi, aki épphogy eléri az induló járatot.
Magányosan áll a Bazilika, néma csend a tereken
A kihalt város képe máshol is szembeötlő. Még a bevásárlóközpontokban sem találni egyetlen embert sem. A bezárt üzletek síri hangulatot teremtenek, senki nem vív öldöklő harcot az éttermeknél egy üres szék reményében.
Tovább sétálva még bizarabb a látvány, hiszen a Szent István Bazilika előtt is elfogja a magány az embert. Nincsenek fényképező turisták, és nincsenek fagylaltot nyalogató gyerekek. A kijárási korlátozást, egyelőre úgy néz ki, mindenki komolyan veszi, dacára annak, hogy végre beköszöntött a tavasz.
