A levesestányér is megremegett a későn ebédelők asztalán a Dunánál – Nem lehetett felkészülni az egyik legnagyobb hazai hajókatasztrófára
Forrás: Fortepan
Még a levesestányér is megremegett a későn ebédelők asztalán a közeli faluban a hatalmas robbanástól. A Duna középső szakaszán fekvő part menti község, Fajsz kikötőjéből a Dömös nevű személyszállító gőzös hajó 1951. június 22-én délután három körül indult útnak. Késésben volt a Mohácsról Budapestre közlekedő, akkoriban csak kofajáratnak gúnyolt menetrend szerinti járat. Rengetegen utaztak rajta, mert olcsó volt, és sok holmit vihetett magával az ember.
Hogy behozzák a lemaradást, a kapitány, Pákolicz Mihály parancsot adott a kormányosnak, hogy vágják le a gerjeni kanyart. A vízállás elég magas volt, nem számított kockázatosnak a manőver. Ám a kapitány nem tudhatta, hogy a meder alján még egy, a II. világháborúban ledobott 360 kilós brit vízi akna vár áldozatára. A robbanás kétméteres lyukat ütött a gőzös oldalán, amin keresztül a víz mindent elsöprő zuhatagként tódult be egyenesen a gőzgéphez, ami ettől azonnal felrobbant. A robbanás kettétépte a hajótestet.
A közelben pecázók azonnal a hajón utazók segítségére siettek csónakjaikkal, ahogy a falubeliek is. Sokaknak a szerettei utaztak a Dömösön. A Gerjen és Foktő között közlekedő komp is segített a mentésben, de mindhiába.
Egy dokumentum szerint – amin még dátum sincs, és vélhetően egy nagyobb jelentés része lehetett, amit sosem hoztak nyilvánosságra – 115 embert kerestek eltűntként, ám ők valójában mind meghaltak. A gőzös az elmesélések szerint azért késett, mert egy iskoláscsoportra vártak az egyik korábbi kikötőben. Arról, hogy végül a gyerekek felszálltak-e a hajóra, már nincs egyetértés, mindössze az ügyben az egyik érintett hallott olyat akkoriban, hogy 51 gyerek volt a halálos áldozatok között. Egyes források szerint összesen 250-en lehettek a hajón.
A roncsot hamar kiemelték hullámsírjából, pontosan nem tudni, hány ember testét vitte el a sodrás. A Dömös szerencsétlensége a magyar polgári víziközlekedés legtöbb áldozatot követelő balesete, még akkor is, ha nem tudni pontosan, mennyien vesztek oda. 1944-ben a brit szőnyegbombázáskor Fajsz térségében összesen négy ledobott aknát figyeltek meg. Az aknamentesítést már 1945 végén elkezdték, és 1950-re befejezettnek jelentették a Rákosi-rendszer szolgái, így a hajó kapitánya nem is számíthatott arra, hogy ha letér a szokott útvonalról, baj lehet. Mivel Rákosi Mátyás kijelentette, hogy hősies munkacsatában az aknamentesítést befejezték az egész Dunán, rendes nyomozás nem indult az ügyben.
