Szülők mesélnek arról, ők és gyermekeik miként élik meg a digitális oktatás által teljesen átírt hétköznapokat.
Forrás: MTI
Kétségtelen, hogy a koronavírus-járvány nem csak hazánkban, de az egész világon gyökeresen átírta a hétköznapokat. Nem csak a munkavégzésre és a szabadidős tevékenységekre, hanem a tanulásra is rányomta a bélyegét a helyzet. Magyarország például pillanatok alatt állt át a digitális oktatásra. De vajon meddig tart ez a helyzet, mikor mehetnek vissza a gyerekek az iskolákba, találkozhatnak a barátaikkal és a tanáraikkal – és ami a legfontosabb: miként élik meg a kialakult szituációt? Erről kérdezett meg a Ripost több szülőt, valamint a legfontosabb információkat is összegyűjtötte a témában.
Hetente vizsgálja felül a kormány az intézkedéseket
A kormány hetente vizsgálja felül, meddig és milyen mértékben kell fenntartani a korlátozásokat. “Esély van arra, hogy idén megnyíljanak az iskolák” – magyarázta a legutóbbi kormányinfón Gulyás Gergely.
Mikor nem veszélyes megnyitni az iskolákat?
Ez a legnehezebb kérdés. Noha a gyerekekre közvetlenül kevésbé veszélyes a koronavírus, hordozókként könnyen megfertőzhetik a családtagjaikat (akár úgy is, hogy ők maguk tünetmentesek) – emiatt nagyon körültekintően kell újra megnyitni az osztálytermeket.
Dánia nyitott – azonnali tiltakozáshullám indult
“A gyerekem nem kísérleti nyúl” – tiltakoztak a szülők egyöntetűen, amikor Dánia (Európában először) úgy döntött: újra nyitnak az iskolák, óvodák, bölcsődék. Noha a 2 méteres távolságot a tantermekben is be kell tartani, és szünetekben is csak kisebb csoportosulások alakulhatnak ki, sok szülő úgy döntött: inkább otthon tartja a gyermekét.
A kisfiam átbiciklizett a tanító nénihez egy matekfeladat miatt
Dóra – akinek kisfia kilencéves – arról mesélt a Ripostnak: a harmadikos gyereknek nagyon hiányoznak az osztálytársai, a barátai, és bizony a szüleitől is nehezebben fogadja el a magyarázatokat, mint a tanító nénitől.
“Épp az írásbeli osztást tanultuk, és nem értettünk egyet, hogy kell az eredményt megbecsülni. A kisfiam egyszer csak felállt, és közölte, átbiciklizik a tanító nénihez, aki az utcánkban lakik, majd őt megkérdezi. Egy darabig próbáltam visszatartani, de láttam az elszántságot a szemében. És bizony elment és becsöngetett, mert hiányzik neki az iskola és a tanító néni. Végül diadalittasan jött haza, hogy neki van igaza, Ildikó néni kijött, és több méterről, a kerítésen keresztül, de megmondta.”
Mint egy valóságshow
A kétgyerekes Juditnak egész más élményei vannak: ő lassan kezdi úgy érezni magát, mint egy valóságshow szereplője. “Kimenni nem lehet és kamerák kereszttüzében zajlik az életünk, közben meg azon aggódunk, hogy mint egy valóságshow-ban, nehogy valaki kiessen: megbukjon vagy kirúgják a munkahelyéről” – meséli.
Heti háromszor járunk a parkba
Petrának egy 12 éves fia van. Ő arról mesélt: noha igyekeznek betartani a maradj otthon szabályait, azért néha ki kell mozdulni – persze a megfelelő távolságtartás figyelembe vételével. “45 négyzetméteren, panellakásban élünk a fiammal, hetente 3-szor inkább leviszem a parkba, mielőtt gerincsorvadásban kőszoborrá válna a monitor előtt” – magyarázza.
