A koronavírus sokunkat rákényszerített arra, hogy a négy fal között főzzünk. Pánikra azonban semmi ok! Hogy én, Reim Károly szakács lennék? A fenéket! Csupán, ahogy sokakat, engem is a gyomrom vezérel. A szerény trükkjeimet pedig most a Bors olvasóival is megosztom, hogy minél finomabb fogásokkal tömjük tele a korgó bendőnket!
Ha a külföldieket megkérdezik arról, hogy mi is jut eszükbe először a magyar konyháról, akkor egyből rá fogják vágni, hogy a gulyás! Az elkészítésének módja igencsak megoszlik a magyarok körében. Milyen húsból, milyen sorrendben rakjuk oda, milyen fűszerekkel ízesítsük, és a többi. Nyilvánvalóan a két klasszikus a krumpligulyás és a babgulyás, amelyeket úgy cifrázhatunk, ahogy csak szeretnénk. Például mehet bele csipetke, ide-oda állíthatjuk a levét, de például van, aki nokedlit szaggat bele!
De nézzük is azt a receptet, ahogy én készítem! Szögezzük le: a jó gulyás bográcsban készül, persze erre nem mindig van lehetőség. A húsok terén választhatunk sertést és marhát is, de én egyértelműen az utóbbi mellett teszem le a voksomat. Marhapofából a legízletesebb, de ehhez nehezebb hozzájutni. Én a marhalábszárra szavazok, viszont figyelem: ha ezt az alapanyagot választjuk, akkor jóval tovább kell főzni, mivel szerkezetileg sokkal tömörebb, mint a többi húsrész. Én most vegyesen, marha lapockából, combból és nyakból készítettem a gulyásomat.
Egyértelmű: nincsen gulyás jó pörkölt nélkül, hiszen ez adja meg a levesünk alapját. A húsokat sosem aprítom túl kicsi kockákra, jó látni, hogy valójában hogyan is néz ki a hús textúrája a levesünkben. Ha nagyobb mennyiségben készítjük, érdemes első körben egy rövid időre a sütőbe betenni a húsokat, és egy kis kérget sütni rá. Én most kisebb mennyiséget főztem, így ettől eltekintettem.
Viszont fontos: mielőtt hozzálátunk, egy minimális zsíradékkal (lehetőleg ne olajjal, hanem zsírral), nagy lángon pirítsuk le a húsokat, hogy kapjanak egy jó kis kérget. Így az ízek benne maradnak, és jobb ízük is lesz. Ha megvagyunk vele, vegyük ki a húsokat, és már jöhet is hozzá az apróra vágott vöröshagyma. Ha üvegesre pirult, mehet vissza a húsunk az edénybe, aztán pedig szórjuk meg pirospaprikával. Aprítsunk fel némi fokhagymát, vágjunk kockára egy-két paradicsomot és egy paprikát, de akár egy kis erős paprika is mehet bele. Fűszerezzük még sóval, borssal és egy kis köménnyel is. Ha szükséges, és nagyon elfőli a levét, némi alaplével vagy vízzel öntsük fel a pörköltünket.
Miközben a pörköltünk rotyog, aprítsuk fel a zöldségeket, azaz a sárgarépát, a fehérrépát, a zellert, és a krumplit. Ha úgy látjuk, hogy a pörkölt elkészült, akkor a krumpli kivételével tegyük hozzá a zöldségeket.
Öntsük fel annyi vízzel, hogy jócskán ellepje az ételünket, majd szórjuk hozzá a petrezselymet, és mehet hozzá pár babérlevél is. A tűzhelyünket nyugodtan feljebb tekerhetjük, mintha szabad tűzön készítenénk. Körülbelül fél óra múlva tegyük hozzá a felkockázott krumplit is.
Közben kóstolgassuk, állítsuk be az ízeket.
Aki szeretne bele csipetkét, az a vége előtt pár perccel tegye hozzá.
Jó étvágyat mindenkinek!
És, ami fontos: lehetőleg