Az egyik legnagyobb magyar szélhámosként maradt meg a köztudatban Strasznof Ignác neve. A férfi mindenkit átvert, akivel csak találkozott.
Nemcsak Magyarországot, de szinte az egész világot végigcsalta a híres magyar szélhámos, Strasznof Ignác. A mindenki által körülrajongott férfit még a rácsok sem tartották vissza, a börtönből is üzletelt, elképesztő sármjának köszönhetően mágnásokat és főpapokat is megvezetett.
Strasznof Ignác Mátészalkán született 1868-ban, és már egészen kiskorában is meglehetősen sok gondot okozott a szüleinek, Mórnak és Rózának. Pedig ők mindent megtettek a jó nevelés érdekében: taníttatták gyerekeiket, jó iskolákba járatták őket. Bátyjából, Mihályból híres színházigazgató lett. A kis Ignác azonban, mint a család fekete báránya, igencsak más utat választott: stiklijeiről lett inkább hírhedt, nem csoda, hogy tízévesen fantáziát látott benne, és magához vette az osztrák-magyar cirkusz egyik artistanője. Ignác három éven keresztül a cirkusszal élt, ahol kikupálta magát, megtanult németül, ami még inkább fejlesztette benne a simlis hajlamokat.
Ez csak akkor teljesedett ki igazán, mikor újra hazakerült az anyjához, majd annak halála után pesti rokonaihoz. Itt már azonnal belekezdett a nagyüzemi lopásokba, egészen addig, míg egy zsebóralopásért le nem ültették. Három és féléves büntetése alatt volt ideje gondolkodni, és úgy döntött, nem lop többet, ehelyett kifejlesztette híressé vált simliskarriejének mottóját:
Ne vegyél el semmit, intézd úgy, hogy önszántukból adják!
A férfi eztán eszerint élt, karizmatikus lényének, sármjának és megnyerő modorának köszönhetően pedig ez pillanatok alatt sikerült is neki: nem csak hazáját, de szinte az egész világot körbecsalta: híres lett Párizsban, Brüsszelben, Hamburgban is.
Az akkor már híres igazgató bátyja próbált ugyan neki segíteni, és tisztességes útra téríteni, ezért riporteri állást adott neki, de ez sem segített: Ignác ekkor egyenesen egy választási csalást buherált meg, miközben főpapok és nagypénzű mágnások is a tenyeréből ettek. Nem csoda, hogy végül ismét börtönben végezte, azonban a horvát fegyház rácsai mögött sem nyugodott: bentről eladta a lepoglavai fegyintézet berendezését. Mikor ebből a pénzből is kifogyott, szégyentelenül megírta emlékiratait, ez pedig még híressé is tette, így vonult be a köztudatba, és élt tovább, mint a korszak legnagyobb csalója. Ignác végül szülővárosában, Mátészalkán, 65 évesen hunyt el, méghozzá harminc évvel fiatalabb felesége mellett.