Egy bonyolult, ellentmondásokkal terhelt apa-fiú kapcsolat rajzolódik ki abból a beszélgetésből, amit korábban a Bors munkatársa folytatott Sz. Péterrel. A szülőgyilkossá vált férfi akkor elismerte: a családban gyakoriak a veszekedések, de úgy vélte, hogy az így természetes.
Forrás: Profimedia
Magyarország napok óta gyászol. A sokak által szeretett színművészt, Szilágyi Istvánt saját fia gyilkolta meg a romos családi házukban. A 49 éves Pétert előzetes letartóztatásba helyezték.
A férfi két évvel ezelőtt már állt az ítélőszék előtt az édesapja bántalmazásáért, ám a színművész szinte könyörgött a bírónak, hogy engedje szabadon gyermekét, és sírva bizonygatta, hogy a fia sosem emelt rá kezet komolyan. Szilágyi Péter hónapokat töltött előzetes letartóztatásban, ám végül csak felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Ez azt jelentette, hogy a tárgyalás után nem sokkal hazamehetett. Lapunk munkatársa akkoriban többször beszélgethetett mind Szilágyi Istvánnal, mind Péterrel.
– Végre megölelhetem az egyetlen szeretett gyermekemet!
– csuklott el Lópici Gáspár megformálójának hangja arra a kérdésre, mit szól hozzá, hogy a fiának nem kell rabruhát öltenie.
– Sosem féltem Pétertől, de ha kell, az életem árán is megvédem és megmentem őt a börtöntől – mondta az idős színművész.
Szilágyi jól tudta, hogy a fiának nincs hova mennie, ezért egy percig sem volt kérdés, hogy hazaengedik-e a családi házukba.
– Nem vagyok bűnöző. Semmi érdekes nem történt köztem és édesapám között, az egész baromságot csupán felfújták, mint egy lufit! – kezdte a bemutatkozást két évvel ezelőtti beszélgetésünkkor Sz. Péter, aki szerint teljesen normális, ha valakik otthon felemelik a hangjukat.
– Sosem bántottam az édesapámat!
Szeretjük egymást! Két test, de egy lélek vagyunk! Tudom, hogy egyesek szeretnék felhasználni ezt a szerencsétlen csepp embert, de én mellette állok, és nem hagyom! Igen! Szoktunk veszekedni, de melyik családban nem fordul elő az ilyesmi? – tette fel a költői kérdést Péter.
Sz. Péter azt is kifejtette, mennyire idilli gyermekkora volt a szülei mellett.
– Rendszeresen játszottunk indiánosat és bunyósat. Ütöttük és püföltük egymást, erről pedig a mai napig nem akarunk leszokni. Miért is tennénk? Az örömünket leljük benne, mert olyankor ismét gyermeknek érezhetem magamat – magyarázta Péter.
A férfi arra is kitért, hogyan élte meg az előzetes letartóztatásban töltött hónapokat.
– Rengetegszer kérdőre vontak a rabtársaim, hogy valóban megvertem-e az apámat.
Kaptam is a pofonokat és a tockosokat rendesen, sőt megesett, hogy kijelentették, hogy megölnek
– szögezte le Péter.
A kérdésre, hogy valóban problémái vannak-e az alkohollal, kertelés nélkül válaszolt.
– Hogy én mennyit iszom, ahhoz senkinek semmi köze!
Elmondása szerint komoly terveik voltak az anyagi helyzetük rendezésére. Az operatőr végzettségű Sz. Péter és színművész apja egy közös filmet szeretett volna tető alá hozni, de a szponzorok nem kívántak pénzt fektetni a produkcióba.