Nem csak egy titka van a halászlé őshazájának nevezett Duna-parti városnak, Bajának. Megannyi legenda szövi át a folyó egyik mellékágát.
A Duna talán egyik legrejtélyesebb mellékága a Baja városánál nyíló, lassú folyású, fákkal sűrűn benőtt kanyarulat. A folyó egyik partján a város központja, a másikon a Petőfi-sziget fekszik. Ma már hivatalosan Kamarás-Dunának nevezik ezt a szakaszt. A helyiek Sugovicának hívják, arról viszont nincs egyezés, hogy miért is. Megannyi történet létezik, honnan a név. A három legismertebb közül nehéz eldönteni, melyik is az igaz.
Hallani, ha fúj a szél
Az egyik legenda úgy tartja, hogy a réti csárdásné gyönyörűséges Vica lánya megunta, hogy a betyárok állandóan ingyen esznek-isznak anyja kocsmájában. Rabolnak, fosztogatnak, ezért titkon elment a pandúrokhoz, az akkori rendőrökhöz, és megsúgta nekik, hogy hol van a betyárok búvóhelye: a várostól nem messze az egyik szigeten, mélyen a nádasban.
Az egyik zsivány, aki kicsúszott a pandúrok karmai közül, dühében a szigetet körülvevő folyó vizébe fojtotta Vicát árulása miatt. A lány anyjának majd megszakadt a szíve. A helyiek iránta és Vica iránti tiszteletből nevezték el Súg a Vicának, összeolvasva Sugavicának a Duna mellékágát. Azóta éjjelenként, ha feltámad a szél, hallani Vicát, ahogyan súg. Nem rémisztő, inkább megnyugtató. A dilemmák közt vergődők olykor kiállnak a vízen átívelő hídra, és tanácsot kérnek tőle.
Parton ülve mesélnek
Egy másik történet úgy emlékszik vissza a folyóág nevének eredetére, hogy egy gazdag vízimolnár lánya után kapta. Történt ugyanis, hogy a molnár Súgó Vica nevű szépséges leánya szerelembe esett egy szegény molnárlegénnyel. Amikor a fiú megkérte apjától a lányt, az nemet mondott. Gazdagabb férjet szánt gyermekének. A pár azonban nem lett volna képes egymás nélkül élni, ezért úgy döntöttek, hogy inkább a folyóba vetik magukat, és ha a Földön nem, a túlvilágon egymáséi lesznek. A molnárfiú nevét nem őrzi a legenda. Nagyon sokan Vicának mesélik el szerelmi bánatukat a folyó partján ülve, aki aztán éjjel megsúgja, mi tévő legyen az ember.
A piszkos vizecske
A régi időkre visszatekintve van egy, az előző kettő legendánál sokkal prózaibb magyarázat is a Dunának ezen mellékágának nevének eredetére. Eszerint az ott élők által ma is használt elnevezés szláv eredetű. A sugava magyarul rühest jelent, a voda pedig a vodica, azaz vizecskét jelentő szóból származik. Tehát Sugava vodicának, rühes kis vizecskének nevezték eredetileg. Majd az elmélet szint idővel egyszerűsödött a kifejezés, és így alakult ki a Sugavica. Akkor még a mellékág torkolata mintegy 500 méterrel feljebb volt a mainál, és folyásiránnyal szemben érkezett a Dunába.
A leírások szerint emiatt valóban állandóan iszapos volt a víz. Áradáskor pedig az a törmelék úszott rajta, amit a Duna kivetett magából. A város szennyvizét is ide vezették el. Az biztos, hogy az 1826– 28. között készült és fennmaradt régi Vásárhelyi-féle térképen is ez a felirat szerepel. Később aztán újjáépítették, a torkolatot máshol alakították ki, ekkor jött létre a mai alakja a Sugovicának.
Kedvelt strand lett
Ma már szépen kiépített sétány húzódik végig a parton. A Sugovica felső szakaszán lévő homokos partra előszeretettel járnak strandolni az emberek. Kávézók és éttermek teraszáról lehet gyönyörködni a folyópartban. Ha arra jár, és vacsora után egy kis sétára vágyik, ne felejtsen el lemenni a partra, vagy csak álljon meg a várost és a Petőfi-szigetet összekötő hídon meghallgatni, mit üzen Vica.
