Hét éven keresztül lángossütéssel kereste a kenyerét a mindszenten élő Csernák Erzsébet. Hajnali fél kettőkor kelt, kézzel megdagasztotta a tésztát, és egész nap sütötte, árulta. Ma már az agyagot gyúrja a tészta helyett.
– Két évvel ezelőtt elegem lett belőle, és azon agyaltam, hogy mi mást kellene csinálnom – mesélte a Borsnak Erzsébet, aki
mindig szeretett volna megtanulni korongozni és a fazekasszakmát kitanulni.
– Két évvel ezelőtt ötvenéves voltam, amikor megvettem az első kerámiaégető kemencémet, egy nagyon használt, nagyon lepusztultat, de működőt. Akkor már visszaút nem volt. Vásároltam agyagot, a neten találtam információkat, de eleinte sok figurám csúnya lett, megrepedt, eltörött. Fél évig tartott a kísérletezés, ami után végre az lett, amit szerettem volna: kedves babák – emlékezett a kezdetekre Erzsébet.
Korongozni azóta sem tanult meg. A figurák, amik a Böbe nevet kapták, más módon alakulnak. Egyforma nincs köztük, a méretük is változó, 15–40 centi magasak, és két hét, amíg elkészülnek.
– Először kinyújtom az agyagot, kiszabom, mint egy ruhát, gúlát készítek belőle, csinálok neki fejet, karokat, majd elkezdem öltöztetni, és a pillanatnyi hangulatom dönti el, hogy a ruha milyen legyen.
Nincs előre tervezés, és gyakran magam is elcsodálkozom, hogy milyen szépre sikerültek.
A formázás több óráig eltart, aztán egy hétig szárad a figura. Utána 1040 fokon 24 órát a kemencében kiégetem. Ezután jön a mázazás és a pihentetés egy napig. Amikor megfestem, akkor még matt, csúnya és piszkos színű. Utoljára festem a szemét, majd megint jön a 24 órás égetés, és ez gyakorlatilag két hét a kezdetektől. A baba pedig akkor van kész, amikor visszanéz rám – árulta el a titkát a Böbék készítője.
A babák olyan szépek, hogy most már galériákba is bekerültek.
