A kormány lépett: Gulyás Gergely és Kásler Miklós tegnap törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűléshez a hálapénz büntethetővé tételéről. Idén a 40 milliárd forintot is elérheti az orvosok zsebébe vándorló hálapénz nagysága.
Az embereknek elegük van a hálapénzből! Ez világosan kiderül a Bors korábban írt cikkeihez érkező hozzászólásokból és rövid utcai interjúinkból is. Már önmagában a jelenség elnevezése is nevetséges: hiába nevezték hálapénznek, mindenki számára világos volt, hogy azt nem hálából adják a betegek, inkább félelemből, vagy az akár ki is mondott elvárás miatt. A Magyar Orvosi Kamara szombaton egyeztetett Orbán Viktor miniszterelnökkel, ahol áttekintették az egészségügy problémáit.
A MOK javaslatait a kormány elfogadta, ezért Gulyás Gergely és Kásler Miklós hétfőn már be is nyújtotta az Országgyűléshez az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényjavaslatot, amely az orvosi bérek növeléséről, illetve az orvosi másodállások és a hálapénz eltörléséről rendelkezik. A törvényjavaslat szerint 2021. január 1-jétől az a személy, aki egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggésében egészségügyi dolgozónak, egészségügyben dolgozónak vagy ezekre tekintettel másnak az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint jogtalan előnyt ad vagy ígér, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ideje volt lépni, hiszen a KSH adatai szerint a magyarok által kifizetett hálapénz 2018-ban már elérte a 37,4 milliárd forintot, idén a 40 milliárdot is elérheti. Míg a hatvanöt év alat-tiak átlagosan 5459 forintot tesznek a borítékba évente, addig a nyugdíjasok, hatvanöt év felettiek már 10 148 forinttal fejezik ki hálájukat. Területenként is változik az összeg: míg a fővárosban átlagosan 7054 forintot fizetnek a betegek hálapénzként, addig vidéken átlagosan 2200 forint körül költenek évente paraszolvenciára. Olvasóink többsége jelezte: egyetért a törvényjavaslattal.
Lotte Buchwald néven kommentelő olvasónk ezt írja: „Hát már nagyon ideje lépni!” Bogos Éva is üdvözli a lépéseket: „Végre, már ideje volt… De, hogy nem kettő-, öt-, tízezer forintok vannak a borítékokban, azt borítékolhatjuk…Negyven–ötvenezer az alsó határ egy műtétnél. Volt, hogy ennyi volt a nyugdíjam, tudom, hatszor operáltak.” Persze akadnak kétkedők is. Zsu Lupp így ír: „Ugyan, ugyan... eddig is volt, eztán is lesz. Ki fogja ellenőrizni őket?!” László Ábrahámnak határozott a véleménye: „Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem szabad adni. Mert az biztos, hogy lehet ezután is. Sajnos ez a dolog nem fog megváltozni egyik napról a másikra.”