A szó szoros értelmében a gondoskodás meghozta a gyümölcsét Sándor Tamás nádszegi kertjében. Cardinal fajtájú szőlőjének egy fürtje ugyanis 2,1 kilót nyom.
Mezőgazdász vagyok, és hobbim a kert
– mesélte a Borsnak Tamás. – Húszféle szőlőm van, csak csemege, de mindegyikből csak egy-két tő. Két éve kidobtam a csöpögtetőrendszert, mert rájöttem, hogy a szőlőnek az a jó, ha szenved a gyökere, és keresi a vizet. Kora tavasszal, amikor a rügyek akkorák voltak, mint az egérfül, rézkén lemosóval permeteztem, majd virágzás előtt bóros levéltrágyával, mert nagyon „madárkás”, laza volt a fürt. Később lisztharmat és peronoszpóra ellen, és fürtzáródáskor még szürkerothadás ellen is – emlékezett Tamás, aki azért, hogy minél bővebb legyen a termés, virágzáskor egy tövön csak négy fürtöt hagyott, a legszebbeket.
Szerencséje volt, mert a darazsak nem nyúltak a szőlőhöz.
A fürtök már egy hónapja készen voltak, de még ehetetlenül savanyú volt, úgyhogy a darazsak békén hagyták. Amikor vendégeim jöttek, kínáltam őket is, de ôk sem nyúltak hozzá. Ahogy hûlt a levegő, akkor kezdett édesedni, és addigra a darazsak már eltűntek. Ez a nagy fürt olyan édes, hogy pillanatokon belül el fog fogyni. Az biztos, hogy meg kell dolgozni a szép termésért, mert magától nem nő, csak a púp
– nevetett Tamás.