Szita Bence nevelőapja túl akarta élni kisfia gyilkosait – kiderült, mi volt az utolsó szava

Másodszorra kellett szembenéznie a gyilkos kórral Gyöngyi Sándornak, de sajnos ezúttal felülkerekedett rajta a betegség. A régóta hangoztatott álma már beteljesült, így legalább egy minimális elégtétellel a szívében hagyhatta itt a földi létet.

Beteljesedett az elégtétel

Az élet szerencsére igazságo­san leosztotta a lapokat és végrehajtotta a halálos ítéleteket. Végre beteljesedett az elégtétel, és hosszú idő után elkezdődhet a lelki megnyugvás időszaka – ezt nyilatkozta a Borsnak Gyöngyi Sándor tavaly októberben, miután a rabkórházban meghalt a Szita Bence kegyetlen meg­gyilkolásáért felelős trió utolsó tagja is. Az 55 éves férfi akkor arról is beszélt, hogy a hasnyálmirigyrákot egyszer már nemrég leküzdötte, másfél hónapja azonban áttétek alakultak ki a májában. Ahogy fogalmazott, másodszor kell szembenéznie a gyilkos kórral, de a jó hír olyan pluszerőt és energiát ad neki, ami biztosan elegendő lesz ahhoz, hogy ismét felülkerekedjen a betegségen. Gyöngyi Sándornak újabb kezelésekre kellett járnia, aminek a mellékhatásait férfiasan, méltóságteljesen viselte. Mint mondta, ki akar mászni a gödörből, s ahogy korábban is említette, a gyilkosok halálhíre többet ér számára egy kemoterápiás kezelésnél.

Erőn felül küzdött a hasnyálmirigyrákkal

Erős dózist kapok, amitől na­gyon nehéz a mozgás. A lányommal élek, ő minden segítséget megad a hétköznapokban – tette hozzá utolsó beszélgetésünk során a férfi, akinek a halálhí­rét a lánya közölte tegnap délelőtt. Gyöngyi Lillával telefonon be­széltünk. Azt mondta, a közös fényképeiket közzétehetjük, és azt a bejegyzést is, amit a közösségi oldalán osztott meg édesapja halála után.

Végső üzenet: Veled leszek, kis Maszat!

Köszönöm, hogy velem voltál, Apu, amikor Bencus elment közülünk, de nem lehetek önző, hogy csak velem légy, most menj Bencushoz, hisz neki is szüksége van rád! Hálás vagyok a világmindenségnek, hogy az életem részei lehettetek a materiális világban, nekem még sok teendőm van itt, de majd ha eljő az idő, egyszer találkozni fogunk! Vigyázzatok egymásra! – búcsúzott édesapjától Gyöngyi Lilla.

– Hálás vagyok érte, hogy az utolsó napján foghattam a kezét, és akkor kaptam tőle egy csodálatos ajándékot. Minden erejét összeszedve az utolsó szava az volt: „SZERETLEK” – tette hozzá Lilla, aki édesapja búcsúleveléből is idézett. „Nem köszönök el tőled, mert ahogy ígértem is, mindig veled leszek, kis Maszatom, ott leszek a szélben, egy lehulló levélben” – így fogalmazott Szita Bence nevelőapja a lányának írt búcsúlevelében. Az utolsó hetekben Sándor – amíg az ereje engedte – rengeteget kirándult Lillával, hogy minél többet láthasson a földi világból. Talán most újra találkozhat és együtt lehet a kis Bencével.